Szeressem, vagy ne szeressem a telet?

Nem szoktunk télen üdülni - nyáron se nagyon - igaz vágyakoztam már rá többször is,de csak a hó miatt.
Ami nálunk ritkán esik, ilyen amilyen az idei, hogy még gyönyörűséges is,  meg még ritkábban. Eddig mindig elolvadt, vagy hófúvással érkezett a csapadék, minden volt, csak szép nem.

A havazás  megnyugvást jelen számomra, amit gyerekként nagyon szerettem, de felnőttként már inkább elhessegettem ezt az örömet, mert az eszem azt mondta, hogy mennyi munkával és bajjal jár. Valóban, ilyenkor a traumatológia gipszelő csúcsra van járatva és csak erre tudtam gondolni. Azonban most megenyhült a szívem ennyi gyönyörűség láttán, hiszen amióta kiköltöztünk nyugalomszigetünkre ennyi hófehérséget még nem láttunk.

A cseresznyefa most nem virágoktól roskad, hanem a dús hópihéktől.

A kert déli oldala: a napnak már kevés ideje maradt napnyugtáig, miközben annyira csillogott a hó, hogy a telefon amivel fényképeztem majdnem megvakult.




Este különösen félelmetessé válnak ezek a fenyők a terasz oldalán. Még a férjem is azt mondta: huhh! Pedig ő volt katona!



Nagyon hideg van, itt éppen siettem a buszra, de hátrafordulva még muszáj volt ezt a látványt megörökíteni. Az éjszakai köd  reggelre szépen kicsipkézte a kopasz ágakat.

Szeretem a fehér színt a természetben, lehet, hogy a férjem is, akit talán azért nem ütött meg a guta, csak majdnem amikor kezében maradt az autónk műanyag kilincse -  megrendelni csak jövőre lehet a szükséges alkatrészt és hétezer forintba kerül plusz a szerelés. Miután beindította az autót, az annyit mondott nyekk!
Az akkumulátor zárlatos lett a mínuszokban, meg már kicsit öreg is, szóval inkább maradtunk volna a meleg szobában.
Milyen jó nekünk, ezt mérlegeltük ma délután, amikor beköszönt hozzánk a hajléktalan Sándorunk, akivel nyáron találkoztunk (a történet itt olvasható: http://nyugalomsziget.blogspot.com/2010/09/ma-alazatot-tanultam-egy-hajlektalantol.html) és most egy bódéban lakik ahonnan nem lehet mostmár kilátni, mert körberakta paplanokkal a tetőt. Egy vastag Nike- dzseki volt rajta, úgy kapta karácsonykor ahol a meleg ételt osztották. Arra a kérdésünkre, hogy milyen fűtése van: a levegőbe lehelt és azt mondta ez az ő fűtése. Hozzátette, ha megfagyna legalább egészben ki tudnák húzni a kalyibából.
(Még a macskánknak is jobb, mert bizony éjszakára beengedjük őket a teraszra, ahol  4-5 fok van. Pluszban.) De mosolygós volt Sándor szeme, azt mondta, most lelakja a "másik oldalt" is. Ugyanis évekkel ezelőtt egy ékszerüzlet kirablásakor rengeteg pénze volt,  fővárosi szállodában húzta meg magát, ahová még a kaját is felvitték a szobájába  a rendőrség megérkezéséig.
Újságolta, hogy februárban MRI-re megy, mert gond van a szívével, valami érszűkület féle.
Szeret beszélgetni, de  csak ha kérdezzük, a végén meg már egész jól belemelegedett. Sietett, mert egy másik majdnem hajléktalannál segített valamit össze-eszkábálni, kezében fehér zsinór volt, amit vidáman lóbált, amikor elköszöntünk, majd eltűnt az utca végén.

A nyár mindig vidámabb!
Ezek után szeressem, vagy ne szeressem a telet?

A karácsony soha nem érhet véget

Szentestén a család apraja nagyja, - idén tizenketten- összegyűlik nálunk, hogy közösen várjuk a Megváltó születését. Énekelünk, gyertyát gyújtunk és amikor az idő elérkezik

Keressük a boldogságot, de akarjuk-e igazán?

Egy elgondolkodtató vers üzenetére hívom fel a figyelmet,  amelyet

Adventi "kenyértörés"

Advent első vasárnapján - szentmise helyett - kenyeret sütöttem, pedig nem volt szándékomban. A férjem az elmúlt héten megjavította az évek óta használhatatlan kenyérsütő gépet, meg a kenyerünk is elfogyott mára, - mintha direkt lett volna, de azért bizakodtam, hogy időben elkészülök.

Párom mindvégig izgatottan figyelemmel kísérte  a folyamatot, hogy hol kiveszem a gépből és tovább dagasztom, gyúrom a tésztát, hol vissza teszem. Közben dörmögött a bajsza alatt, hogy ennél egyszerűbb a boltban megvenni a kenyeret. Hát ebben igazat adtam neki, de közben dicsértem, hogy milyen jól működik a kenyérsütőnk. Kíváncsi volt ő is, hogy a szerelése mennyire lett eredményes. (Ugyanis ki volt törve az egyik keverő lapát műanyag tokja,  teljesen szét kellett szedni a beégett csavarokat muszáj volt kicsavarozni és ki kellett találnia mivel helyettesítheti ezt a részt. Ügyesen megoldotta!!!)

A kenyér szépen kisült, de még ki sem hűlt kérte, hogy vágjak belőle neki egy szeletet.

Nagyanyámtól tanultam, hogy megszegés előtt megáldjuk a kenyeret és közben keresztet karcolunk a késsel az aljára - amit a hitetlen párom feleslegesnek tartott és mindig szóvá tette, kivéve most.

A szelet kenyeréből ő egy vékony kis csíkot még levágott, két kezében biztonságosan tartva nézte mozdulatlanul, - itt valószínű megállt az idő   - majd  ketté törte, de olyan módon, ahogyan mindig magam előtt láttam a feltámadt Krisztustól, az Emmauszi tanítványok asztalánál.

Ahogy álltunk egymással szemben, szótlanul, már nem ketten voltunk. Az Úr jelenléte, illata betöltötte a helységet, miközben Isten tagadó férjem - a bal kezében lévő felét nekem nyújtotta.
Az Áment-t spontán mondtam ki.


Hálás szívvel köszönöm Uram, hogy az Adventi várakozásban is ajándékaiddal, áldásaiddal halmozol el bennünket! Kérlek mutasd meg, mit tegyek, hogy a családom és a Téged nem ismerők megtapasztalhassák a  Szeretetedet! Csendben figyelek Szavadra.
Szeretlek Jézus

HÁLA, mint állapot

Legelőször is hálás vagyok Dittának, mert még a ki nem mondott, le nem írt mondatai is hálára ösztönöznek.

Még többször kell hálásnak lennem, akár az éjszakai szél hangos zúgásáért, hogy nem hagyott aludni, mert még hallok valamennyire.
Hálát adok a hitemért, ha másért nem, de ezért van  mit ünnepelnem a nap minden órájában.
A karácsonyi ünnep hálája amely az egyik karácsonytól a másikig tart nálunk, így valóban egész évben karácsonyunk van, amit annyira szeretünk.
Hálát adok a nővéremért, aki vallástalannak tartja magát, de gondoskodó szeretetéből folyamatosan juttat mindenkinek, ismerősnek, ismeretlennek.
Hálát adok a betegségért, mert több időt tölthetek férjemmel.
Hálát adok az áldásokért - ide értem a barátaimat, ismerősöket, Mindenkit, akivel valaha találkoztam személyesen, vagy csak a neten  is -  az Úr annyi jót tesz velünk. Csak Jót! Ha erre koncentrálok és nem a rosszra, akkor olajozottabban mennek dolgaim - a hála állapotában élhetek.

És jönnek és jönnek egymás után sorban amiért hálát mondhatok.

Hálás vagyok azért, mert tudok Kinek hálát mondani!!!!


1 Thessz 5.18 "Adjatok hálát mindenért, mert Isten ezt kívánja mindnyájatoktól Krisztus Jézusban." Ámen


Köszönöm Uram!
A dal előadója Don Moen

Isten kezét nyújtja

" ... Isten csak azokért nyújtja ki hatalmas kezét, akik kinyújtják kezüket Istenhez. Mert a kéz, amely megragadja az ember kezét a mélységben, ugyanaz, amely megragadja Isten kezét a magasságban...."
( Kodolán)