Szeretet, derű, hála

"A tiszta szeretet nem azért ad, hogy derűvé változtassa valakinek a rossz hangulatát, vagy a hálátlansága helyett hálát eszközöljön ki. 
Az igaz szeretet az adás tökéletesen tiszta, akadálytalan formája. 
Szabadon árad a többi ember felé, és jutalmát önmagában hordja." 


Gerald G. Jampolsky

Nem tudsz hálás lenni mindenért

Beszélgettünk Dittával az Allegória Portálról és közben a háláról eszembe jutott egy régi film, le is írom. Valahol, talán Európában játszódik a háború idején.

Szereplője egy kisfiú, aki árván maradt, másik szereplője egy katona, aki felfigyelt erre a kisfiúra, és enni adott neki a sajátjából, beszélgetett, törődött vele. Ez a kisfiú nagyon hálás volt ezekért a pillanatokért, ezért az élete kockáztatásával is, de mindig szerzett valamit ennek a katonának, amit a következő találkozásra magával vitt. Már előre boldog volt, hogy a láthatóvá tett hálájának örülni fog a katona. Volt amikor egy sisakot vitt neki, volt amikor egy halott katona erszényét. A katona bizonygatta neki, hogy háláját sokféleképpen kifejezheti mint például az ölelés, nem kellenek hozzá tárgyak, de van olyan is amikor nem tud hálás lenni, hiába szeretne.

A katona titokban vágyott arra, hogy a kisfiú megölelje őt, hiszen otthon neki is volt egy hasonló korú gyermeke, de a srácnak ez nem jutott eszébe, a katona pedig egyre szomorúbb lett.

Volt a fiúnak egy gombja, amit soha nem adott oda senkinek, mindig azt nézegette, simogatta, egyik nap éppen a katona felé tartott, lehorgasztott fejjel, mert semmilyen ajándékkal nem készült. Ettől a fényes gombtól pedig nem szívesen vált volna meg. Boldogtalanul érkezett a frontvonalba, amikor megpillantotta a katonát, az éppen teljes erővel rohant feléje, majd rávetette magát a kisfiúra. A következő pillanatban éktelen süvítő hang, robaj, füst és törmelék mindenhol.

Hosszú percek után a kisfiú nagy nehezen kimászott, a ránehezedő, élettelen test alól. Rázta, szólította a katonát, de ő többé már nem felelt. Zokogott a fiú, rádöbbent, hogy a katona megmentette az ő életét. Gondolkodás nélkül elővette a gombot és a halott katonának nyújtotta, majd a lassan megmerevedő tenyerébe erőszakolta. Sokáig ült némán a fiú, visszaemlékezett a beszélgetésekre, újra átélte, majd félénken kitárta karjait és megölelte a mozdulatlan katonát.

Szeged, 2011. augusztus 1.

HÁLA, mint állapot

Legelőször is hálás vagyok Dittának, mert még a ki nem mondott, le nem írt mondatai is hálára ösztönöznek.

Még többször kell hálásnak lennem, akár az éjszakai szél hangos zúgásáért, hogy nem hagyott aludni, mert még hallok valamennyire.
Hálát adok a hitemért, ha másért nem, de ezért van  mit ünnepelnem a nap minden órájában.
A karácsonyi ünnep hálája amely az egyik karácsonytól a másikig tart nálunk, így valóban egész évben karácsonyunk van, amit annyira szeretünk.
Hálát adok a nővéremért, aki vallástalannak tartja magát, de gondoskodó szeretetéből folyamatosan juttat mindenkinek, ismerősnek, ismeretlennek.
Hálát adok a betegségért, mert több időt tölthetek férjemmel.
Hálát adok az áldásokért - ide értem a barátaimat, ismerősöket, Mindenkit, akivel valaha találkoztam személyesen, vagy csak a neten  is -  az Úr annyi jót tesz velünk. Csak Jót! Ha erre koncentrálok és nem a rosszra, akkor olajozottabban mennek dolgaim - a hála állapotában élhetek.

És jönnek és jönnek egymás után sorban amiért hálát mondhatok.

Hálás vagyok azért, mert tudok Kinek hálát mondani!!!!


1 Thessz 5.18 "Adjatok hálát mindenért, mert Isten ezt kívánja mindnyájatoktól Krisztus Jézusban." Ámen


Köszönöm Uram!
A dal előadója Don Moen