Ma, Sára napján a druszámra gondoltam, aki Sarolta.
Három éve regisztráltam a netlogon és jött egy gondolat, hogy megkeressem a Saroltákat ebben a nagy közösségben, mivel nekem is ez a nevem, és még most közel a hatodik ikszhez is úgy érzem, nem hozzám tartozik ez a név. Nem segít nekem abban, hogy merre vezet az utam, szeretném, ha kötelezne valamire, de nem érzem ezt a köteléket.
Erről a családom még ma sem tud semmit, mit szomorítsam őket, ráadásul vannak ennél fontosabb dolgok az életben.(Nem arról van szó, hogy tetszik-e az hogy SAROLTA vagy sem, mert nagyon tetszik, ha mást hívnak így!)
Arra is kíváncsi voltam, hogy a druszákkal hasonlítunk-e egymásra valamiben és a Sarolták hogy vannak megelégedve a nevükkel.
Tizenkét Saroltát találtam, akik válaszoltak, senki nem értette, hogy miért foglalkozom ezzel. Én sem értem, mint ahogy azt sem, hogy a nem Magyarországon élő Sarolták nem ünnepelnek névnapot, benne sincs az ottani naptárban. Végül a cseh Sarlotával- Sárikával - alakult ki bensőségesebb, baráti kapcsolat, nagyon jól megértjük egymást, igaz még nem találkoztunk és homlokegyenest más temperamentummal rendelkezünk.
Mindegyik Saroltában, Sárában volt valami, ami a szívemhez közel áll. A különbség annyi, hogy Ők meg is valósították, azt, ami nekem részben sikerült, vagy csupán vágy maradt.
Pl. az egyik Sarolta spanyol misszióban van, a másik imád fotózni, vagy festeni.
Meg is kérdeztem az anyut, aki most lesz 90 éves - Isten éltesse sokáig - hogy tulajdonképpen hogyan adták nekem pont ezt a nevet. Azt mondta az nem volt egyszerű, sokat vitatkoztak rajta, mert a keresztanyám az Sárának szeretett volna kereszteltetni, de a nagyanyám az tiltakozott, hogy az zsidó név, a mi családunk meg nem az, legyek inkább Sarolta, de ez meg azért volt gond, mert nincs ilyen szent, ezért más védőszentet kellett választani. Így lettem mégis Sarolta, aki Julianna.
Ennyin múlott!
Amikor megtértem 2001-ben egyszer azt mondta a kolléganőm, aki sokat imádkozott a megtérésemért, hogy tudom-e Isten mindenkinek ad egy nevet, amikor új emberré (lelki emberré) lesz? Dehogy tudtam, viszont nagyon örültem és reménykedtem, hogy végre Sára lehetek. Vagy nem!
Mit mond a Jelenések könyve 2. vers 16-17:
"Térj meg tehát! Mert ha nem, késedelem nélkül odamegyek, és harcba szállok velük, számnak kardjával. Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek az egyházaknak: A győztesnek rejtett mannát adok és egy fehér követ. A kövön új név van, amelyet senki más nem ért, csak aki megkapja."
Így legyen, ámen!
