Virrassz még!

"Gyermekét ébren őrző, vak éjtől mit se félő asszony, Mária;
jászolban mélyen alvó kisdede fölé hajló asszony, Mária;
ki két karodban ringatgattad, hideg széltől eltakartad őt: ég és föld Urát;
ki félted, óvod minden bajtól azóta is minden asszony védtelen, apró magzatát:
Virrassz még, Mária virrassz még!
Még vaksötét az éj, óvd a gyermek életét!
Virrassz még, Mária, virrassz még, míg fényét küldi újra ránk az ég!"

Dalszöveg: Király Péter

Botladozás nélkül járni

"Ne engedje meginogni lábadat, és ne szunnyadjon, aki téged őriz!....Megőrzi az Úr jártadat-keltedet most és mindörökké."  (Zsolt 121, 3, 8).

Ámen
Ha az Úr nem engedi meg, hogy megtántorodjunk, akkor sem ember, sem az ördög nem buktathat el bennünket. Hogy örvendeznének pedig, ha szégyenletes bukásba vihetnének minket, kimozdíthatnának a kegyelemből és eltemetnének, hogy még az emlékünk se maradjon meg! Szívbeli gyönyörűséggel tennék mindezt, ha nem volna akadálya, de az Úr nem engedi. Ha pedig Ő mindezt nem engedi, akkor nekünk sem lesz részünk benne.

Az élet olyan, mint egy alpesi túra. A hegyi ösvényeken kapaszkodva szüntelen ki van téve az ember annak, hogy megbotlik. Ha igen magasba visz az út, a fej könnyen megszédül, és hamar megcsúszik a láb: egyes helyek csúszósak mint a jég, máshol viszont a kőgörgetegek olyan lazán fekszenek az úton, hogy az esést bizony nehéz elkerülni. Aki egész életében meg tud maradni a helyes úton, és botlás nélkül tud járni, annak minden oka megvan a hálaadásra. Amikor rejtett hasadékok és csapdák vesznek körül, a lábunk gyönge, térdünk remeg és az ellenség igen ravasz, egyikünk sem tudna elesés nélkül megmaradni még egy óra hosszat sem, ha az Úr hűséges szeretete, amely nem engedi, hogy a lábunk megtántorodjék", nem venné szüntelenül körül.

Hogyha lábam megbotolna, Isten van velem,

és erős kezében fogja reszkető kezem.

Támogat e kéz, támogat e kéz:

hogyha lábam megbotolna, támogat e kéz.

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

HÉTFŐTŐL HÉTFŐIG

Aldasszomj: HETFOTOL HETFOIG

Iri -től hoztam ezt a képet, a következő üzenettel: 

"Kedves blogtársaim, 

nagyon örvendenék, ha ti is kitennétek ezt a képet minden hétfőn, 

s megosztanátok, tapasztalataitokat, 

vagy éppen az Igét amivel az Úr bátorított a hét folyamán."

Örömmel és bizony kíváncsian csatlakoztam ehhez az "ötlethez" . Csináltam is egy külön ablakot  a "tapasztalataim" számára, itt folytatom.

Tíz kérdés

Tíz kérdés, melyeket az Úr nem fog neked feltenni azon a napon:

View more presentations from Fogarasi Levente

Naplóbejegyzés helyett - igaz történet rólam (Saciról)

Thomas Carlyle a nagy skót esszéíró történetéről, - amikor felesége halála után megtalált naplóbejegyzésből tudta meg, hogy felesége mennyire szerette őt - eszembe jutott amikor egy tréningen az volt a feladat, hogy mit tennénk, ha kiderülne, hogy fél év múlva meg fogunk halni? Írjuk fel a sürgős elintézni valókat egy listára: 
 
Kicsit elvicceltük a dolgot, de az élettől élesben is megkaptam ezt a feladatot. Rákos lettem, megműtöttek, szerettem volna szeretteimet megkímélni a fájdalomtól, először titkolóztam, de visszaemlékeztem a példára. Nem élhetek tovább úgy ahogy eddig, közölnöm kell családtagjaimmal, hogy nem szerethetem őket már sokáig. Ez a legnehezebb, nem is a fizikai fájdalom. Látni szomorúságukat és tehetetlenségüket, iszonyú volt. De amikor kiderül szólni kell, legalább akkor. Mert fel kell készülni a halálra, életünk utolsó "élményére". 

Kettőn áll a vásár, ha mindig a másikra várunk, hogy megtegye az első lépést, lehet, hogy késő lesz! Tedd meg Te! Most! Soha nem késő elkezdeni szeretni és soha nem késő elkezdeni a másikra figyelni! Tudatosan! 
Légy életvidám, de ne felejts el számolni a halállal!!!! 

Ui.: Műtét előtt kértem a betegek gyógyító kenetét. Gyónáskor és a Szent Kenet felvételekor azt az üzenetet kaptam, hogy a betegségemet az Úr irgalma fogja kísérni. Nem azt, hogy nosza most meg fogok gyógyulni hanem, hogy az Úr irgalma rám száll. Jobban örültem ennek mint bármi másnak. A fájdalom, a keserűség nem volt már tovább szenvedés, inkább édes együttlét a Vígasztalóval a Szentlélek Istennel. 

Azt kívánom Neked, ki e sorokat olvasod, hogy az Úr irgalma vigasztaljon meg Téged is! 
Amen

Párbeszéd az Úrral

Kapcsos Béla Károly (Rézi/Suttogó )- egyik verse annyira megfogott, hogy mementónak hozzáadom a blogomhoz. Kb. így néz ki egy beszélgetés az Úrral: 

Ő és én. 
Kvaterkázás az Úrral. 

Ülök mélázva,előttem teli üveg 
S mellette két,metszett boros pohár, 
Egyik még tisztán,szűzien üres 
A másikból,már ittam a hegy mosolyát. 

A kereszt helyén,enyém vállamon, 
De emelt tiszta fővel ülök székemen, 
Mi bűnöm s hibám van vállalom, 
Mert jól tudom,hogy én is vétkezek. 

Már mindkettőbe töltök én, 
Hisz az Urral ma kvaterkázni akarok, 
Csak úgy,egyenrangúként 
Bár tudom,Ő a világba legfőbb hatalom. 

Poharakban a bor,mint fia vére, 
Színe vörös,állaga mint a csorgatott méz, 
Atyám,szólítottam félénken, 
S az éj fekete szempár lassan reám néz. 

Mit a kőbe véstél,szól-e a mának, 
Vagy a ma emberéről levetted óvó kezed, 
Egykor még tettél gyakran csodákat, 
Kérlek ha méltónak tartasz,ezekre felelj? 

Hangja sütött,lelkemben égett, 
Te nem látsz,bár nyitva vannak szemeid, 
Vedd észre most a fényességet, 
S a bukott angyalt,ki felétek egyre közelít. 

Mit elődeid szentírásnak vettek, 
Azok ma már csupán képlékeny szavak, 
Mint mindig,végből lesz a kezdet, 
Fohászotok nálam,meghallgattatnak. 

Ülök némán,a poharak üresek, 
Nem vízió,mit akkor ott hallottam tőle én, 
Belém vésődött a hallott üzenet, 
Falon kereszt a tanúm,de némán függ helyén. 

2008.12.02. Rézi.