Az idei tanévben 2013/2014 választani kellett, hogy melyik "tantárgyat" fogják tanulni a gyerekek első és ötödik osztályban. Erkölcstan vagy hittan? Év elején zűrzavarosnak tűnt a hittan oktatás, hogy ki és melyik vallás szerint fog tanítani, többen elpártoltak a hittan választásától, pedig jó pár - magát hitetlennek mondó szülő örömét fejezte ki, hogy legalább a gyerek járjon hittanra, ha már ő erről lemaradt. (Benne van az emberekben az Istenkeresés)
Fél év után kiderült, hogy az erkölcstan oktatás áll hadilábon, mert a tanárbácsi elment, egyébként is koszos volt a körme, meg repedezett a keze, mondja ötödikes unokám. Most a történelem tanár vette át az erkölcstan oktatását és kihasználja, hogy inkább történelmet tanítson, meg valamit még az erkölcstanból, illetve helyette Isten tagadást. (Ezt nem részletezem.)
Innen indult ki az a kérdés amit nekem szegezett unokám:
- mama, mondd el nekem, miért van az, hogy mi erkölcstan órán szenvedünk, unjuk magunkat, meg majd elalszunk, a hittanosok pedig csokit esznek és filmeket néznek?
- Nagyon jó, hogy észre vetted a különbséget, - válaszoltam örömmel - hiszen pontosan erről van szó, mert amikor velünk van az Isten - illetve mi Ővele - , akkor lakomázunk, ha pedig nélküle, akkor böjtölünk, ahogyan ti is teszitek Jézus nélkül az erkölcstannak mondott történelem órátokon.
Jézus így felelt: „Vajon böjtölhet-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? Amíg náluk van a vőlegény, nem böjtölhetnek. Eljönnek azonban napok, amikor elveszik tőlük a vőlegényt: Akkor majd böjtölnek, azon a napon. (Márk evangéliuma 2, 19-20)
