A szív, amíg ver, mindörökre nyugtalan

Békesség Istentől

Nincs nyugalom, nincs nyugalom, – a szív,
Amíg ver, mindörökre nyugtalan.
De mindörökké nyughatatlanul,
Istentől mégis Békessége van.
Nyugalma nincs, de Békessége van.
Békesség Istentől.

Nincs nyugalom, nincs nyugalom, – vihar,
Örök hullámzás a víz felszíne.
De lent a mélyben háborítlanul
Pihen a tenger s az ember szíve,
Hadd hullámozzék a víz felszíne.
Békesség Istentől.

Nincs nyugalom, nincs nyugalom, – s ez a
Nyugtalanság, mint a járvány, ragad.
Te sugarazd szét békességedet
És szóval, kézfogással másnak add.
Az Isten Békessége is ragad.
Békesség Istentől.

Reggel mondd, délben mondd és este mondd
A Feltámadott első, szép szavát.
És ragyogóbbá lesz a reggeled
És csillaghímesebb az éjszakád.
És békességesebb az éjszakád.
Békesség Istentől.

Békesség Istentől: mi így köszönjünk,
Hogy köszöntésünkben lélek legyen -
Vihartépett fák – ágainkon mégis
Vadgalamb búg és Békesség terem.
Békesség: köszöntésünk ez legyen.
Békesség Istentől.

Reményik Sándor

Béke

Tegyél meg mindent

"Tegyél meg mindent, ami szükséges ahhoz, hogy fenntartsd a békességet a környezetedben. Fékezd meg a testet és kötözd meg az ellenséget. Mert ahol irigység és viszálykodás van, ott zűrzavar és minden gonosz cselekedet is van. (Jakab 3:16) "

Forrás: Gyuri naplója - Próféciák

Bármennyire is furcsa, de ebben a pillanatban úgy tudom a békességet fenntartani a környezetemben, hogy megyek borsót vetni. Vár a párom!

Megbocsátás

Megbocsátok! Több puszta szónál!




Könnyen megbántunk másokat, s ha minket bántanak, gyakran neheztelünk. A szívünkben dúló harag és sértődöttség jelzi, hogy letértünk a békesség útjáról. Vannak, akik évekig, évtizedekig, sőt a halálos ágyukig engesztelhetetlenek. Sokszor épp ez viszi őket a sírba, s ezzel a lelkülettel másokat is megbetegítenek.
A békesség elnyerése érdekében szükséges egyrészt mások bűnét megbocsátani, másrészt a magunk bűnéért, amellyel mi bántottunk meg másokat, bocsánatot kérni. Csak ekkor nyerhetjük el a megbocsátást és a megigazulást, és tapasztalhatjuk meg, hogy a lelki háborúság helyén a megbékélés virágzik. Megszabadulunk
a sértődékenység és a sértés tüskéitől. A megbocsátás új szívet – azaz új életfelfogást, gondolkodás- és látásmódot – teremt. Testet-lelket gyógyító ereje felmérhetetlen.
Fenntartani ezt a békét, megőrizni a szív tisztaságát – küzdelembe kerül, hiszen az önző emberi természettel szemben kell csatát vívnunk.
De a szabályszeru küzdelem – amely a lelki növekedés szükségszerű velejárója – a győzelemig vezet.

Kicsit több.....

Gyermekkoromban mindig a nagyanyámmal jártam ki a temetőbe gondozni a család sírjait. Amíg bírt járni addig ballagtunk együtt, de nemcsak ilyen tájban Mindenszentekkor, hanem egész évben rendszeresen. Ezek a sírok nem műkőből készültek, csak egy kereszt és föld, amit mindig fel kellett töltögetni és rátapicskolni, mert az eső lemosta. 

Volt ennek a gondoskodásnak egy rítusa, mert mindig ugyanolyan sorrendben mentünk a rokonokhoz, soha nem előzte meg a dédnagyanyámat az ángyikám, vagy a Pista bácsit a Pösze néni, meg a beültetett  virágok sem lehettek mások, mint az árvácska, amelynek magját júniusban csakis Péter Pál napján lehetett elvetni  a kertben.

Nagyanyám olyan egyszerű jóságos, de szigorú asszony volt, szerettem a kiszámíthatóságát, mert ez gyerekként biztonságot jelentett számomra. Halála előtt  amikor utoljára voltunk együtt a sírokat gondozni olyat mondott nekem, amire nem számítottam. 

- Bogaram, nézd, a síromra majd mindegy, hogy ültettek-e  virágot vagy sem,  mert én nem fogok a sírból feljönni, hogy megnézzem. 

Ezzel mintegy levette a majdani "kötelességünk" terhét a szívünkről, lelkünkről. Halálos ágyán úgy búcsúzott, azt sajnálom, hogy nem szerethetlek tovább benneteket.

A temetésére készülve boldog békesség volt amit éreztem és azt, hogy ő most sokkal közelebb van hozzám, mint amikor élt. Sokkal közelebb.

A családi sírokat ma már örökzöldek borítják.... mi meg naponta gyújtunk idehaza gyertyát történeteket mesélve Őseinkről az unokáinknak, akik az idén is szokás szerint, megfestették a befőttes üveg mécseseiket, készülve a temető látogatásra.

Kicsit több...

Kicsit több békesség, jóság, szelídség,

Kevesebb erőszak, gyűlölet, irigység,

Kicsit több igazság úton, útfélen,

Kicsit több segítség bajban, veszélyben.

Kicsit több "mi" és kevesebb "én",

Kicsit több erő, szeretet, remény.

És sokkal több virág az élet útjára,

Mert a sírokra már úgyis hiába.

(Túrmezei Erzsébet fordítása)