Eddig gondolkodtam, hogy le merem-e, le tudom-e írni az elmúlt heti Igét, ami akkora hatással volt rám, hogy még most is reszketek. Többször neki fogtam, de most, hogy Irinél jártam, nincs mire várni.
Nem lehetek nyugodt, nem dőlhetek hátra a széken, mert van valami, amire nem figyeltem eddig eléggé.
Az egyik blogban láttam egy fotót egy idős néniről a botjára támaszkodva áll a temetőben szemben a fényképezőgéppel magányosan és a bejegyzést olvasva felcsendült a következő Ige:
Mt. 7.21-23 "Sokan mondják majd nekem azon a napon: Uram, Uram, hát nem a te nevedben jövendöltünk? Nem a te nevedben űztünk ördögöt? Nem a te nevedben tettünk annyi csodát? - Akkor kijelentem nekik: Sosem ismertelek benneteket. Távozzatok színem elől, ti gonosztevők!"
Eddig abban a hitben éltem, hogy ez rám nem vonatkozhat, de csak eddig. Végig pergett előttem, amikor az előhozakodott Igére nem reagálnak a környezetemben, értetlenül, szinte bambán néznek rám az ismerőseim, rosszabb esetben felemelik hangjukat.
Mert nem idéznem kellett volna ott és akkor az Igét, hanem megjeleníteni, azt várja az a néni is a temetőben ezt sugallta a fotó.
Nem, mert nem tudtam nekik megmutatni a Jézusi szeretetet! Akár "gonosztevő" is lehetek, mert visszájára fordulhat minden.
Mindenki a maga módján hívő, és Isten kereső, és nem az számít, hogy én mennyire vagyok elkötelezett a krisztusi parancsok teljesítésében hanem, hogy mennyire figyelek a másikra, mennyit törődök vele. Ez pedig a Szeretet!
