Mindenre igaz

"Ne vágd el azt, amit kibogozhatsz."

(Joseph Joubert)  

Tedd meg, ha teheted

Túrmezei Erzsébet:

A harmadik

Valamit kérnek tőled.

Megtenni nem kötelesség.

Mást mond a jog,

mást súg az ész.

Valami mégis azt kívánja: Nézd,

tedd meg, ha teheted!

Mindig arra a harmadikra hallgass,

mert az a szeretet.

Messzire mentél.

Fáradt vagy. Léptél százat.

Valakiért mégegyet kellene.

De tested, véred lázad.

Majd máskor! – nyugtat meg az ész.

És a jog józanságra int.

De egy szelíd hang azt súgja megint:

Tedd meg, ha teheted!

Mindig arra a harmadikra hallgass,

mert az a szeretet.

Valakin segíthetnél.

Joga nincs hozzá. Nem érdemli meg.

Tán összetörte a szíved.

Az ész is azt súgja: Minek?

De Krisztus nyomorog benne.

És a szelíd hang halkan újra kérlel:

Tedd meg, ha teheted!

Mindig arra a harmadikra hallgass,

mert az a szeretet!

Ó, ha a harmadik

egyszer első lehetne,

és diktálhatna, vonhatna, vihetne!

Lehet, elégnél hamar.

Valóban esztelenség volna.

De a szíved békességről dalolna,

s míg elveszítenéd,

bizony megtalálnád az életet!

Bízd rá magad arra a harmadikra!

Mert az a szeretet.

"Hidak egymáshoz"

"Ha a padlásról előkerülne egy eredeti Rembrandt- vagy Van Gogh-alkotás, akármilyen kicsi lenne, akármennyi légypiszok, pókháló volna rajta, hihetetlen izgalom törne ki körülötte. Fehér kesztyűben nekilátnának, és milliméterről milliméterre megpucolnák azt a képet. Miért? Mert egy nagy művész, egy zseni alkotta! És tessék mondani, minket ki alkotott...? 
Ezért én ezzel a csodálattal, ezzel a fehér kesztyűvel próbálok közeledni ahhoz is, aki egy kicsit "pókhálósabb", mert hiszem, hogy az eredeti színei, a benne rejlő értékek – igazi csodák! Persze egy hóvirág egészen másképpen remekmű, mint egy napraforgó, de mind a kettő a maga módján egy csoda. A dinnyét sem lehet összehasonlítani a ribizlivel és az egressel, de a maga módján mind szebbé teszi ezt a világot. Hogy őszinte legyek, nekem nagyon hiányozna az egresnek a fanyar, szúrós íze, ha nem lenne. Úgy teljes a világ, hogy van ez is. És az emberre is valahogy így kell tekinteni." 


Részlet: Böjte Csaba Hidak egymáshoz

Hazavárlak

Idegen világba érkeztél gyermekem. 
Szentséges Szívemből adtam neked szívet. 
Érkezéseddel egy új élet született, 
Piciny kis csoda, de a csoda Én Vagyok benned! 
Szent lelkem akkor valamit súgott a füledbe, 
Piciny lelked kacagása jelezte, értettem Atyám, 
megértettem, s nem feledem. 
Az idegen világ óráján, mint a homokórán a homokszemek, 
Az évek leperegnek, s lassan a végére érnek. 
Lelked emlékszik-e még a füledbe súgott beszédre? 
Akkor azt súgtam a füledbe: Ó, Én egyetlenem, 
Hazavárlak Szent Hajlékomba szeretett gyermekem. 

Azzá válok, ami vagyok

Egyszer a király sétára indult a királyi kertben.
Nyomasztó látvány tárult elé: hervadó virágok, fonnyadó bokrok, kiszáradt, korhadt fák.

A tölgyhöz fordult.
- Elszáradtam, mert nem tudok olyan magasra nőni, mint a fenyő - mondta a tölgy.
A fenyőre nézett.
- Korhadok, mert soha nem fogok szőlőt teremni, mint a szőlővessző.
A szőlőhöz lépett:
- Megfonnyadtam, mert soha sem tudnék úgy virágba borulni, mint a rózsabokor.
Egyetlen egy élettel teli, viruló, virágzó növényt talált a kertben, az árvácskát.
- Azt gondoltam, - szólt az árvácska - amikor elültettél, árvácskát akartál. Ha tölgyet akartál volna, tölgyet ültettél volna. Ha szőlőt, akkor szőlőtőkét. Ha rózsát, akkor rózsabokrot.
Azt gondoltam, mivel úgysem lehetek más, mint ami vagyok, hát azzá leszek legjobb tudásom szerint.

Elmulasztott alkalom

De sok van az alkalmakból, amelyet észre sem veszünk, nem ragadunk meg, nem fogadunk el.

Túrmezei Erzsébet:

Az alkalom

Jön... elmegy... többé nem látod soha.
Szobádba száll, mint csillogó madár...
s ha nem csukod be jól az ablakot,
huss, odafönn a kék magosba jár.
Úgy csillan meg, mint napfelköltekor
a réten villogó gyémántszemek...
s ha meg nem látod, percek múlva már
fűszálakon csak fájó könny remeg.
És neked már csak fájó könny marad
befátyolozni vétkes, vak szemed.

Nem adtad akkor... most már nincs kinek.
Nem tetted akkor... most már nem lehet.