Hiánypótló karácsonyfa

Nagy volt a szegénység az anyukám gyermekkorában, az 1920-as évek végén. Egymást sem tudták segíteni az emberek,  hiszen mindenki egyformán szűkösen élt. Mégis most visszatekintve, elmondhatjuk, hogy Isten segítségével mindent megoldottak.

Az anyukám  találékony édesanyja - akit én nem ismertem, mert  fiatalon meghalt - nagyon ügyesen úgy intézte, hogy karácsonyra mindig legyen otthon pár szem kockacukor. A kockacukor ritkaság számba ment , és senki nem is tudta, hogyan sikerült előteremtenie. Gyerekei - köztük az anyukám - már alig várták, hogy  az előző évben elrakott selyempapírt kisimogathassák majd abba nagy gondosan belepólyálják a hófehér kockacukrokat. Az apró gyűrődések eltüntetése nagy ügyességet igényelt, hiszen könnyen elszakadhatott volna  a hártyavékony papír, amiből aztán tényleg nem volt utánpótlás.

Mikor eljött a szenteste,  fenyőfa helyett a leander ágaira akasztották az édességet,  de ennek is nagyon örültek és felhőtlenül boldogok voltak,  amíg éltek a szüleik. Így emlékezett vissza szeretettel a gyermekkori karácsonyokra,  az idén 91 éves anyukám.

Most értettem meg igazán, hogy miért is volt a mi gyerekkorunkban mindig hatalmas fenyőfánk, de annyira hatalmas, hogy a csúcsdísz az eget  ( mennyezetet) súrolta.

Legszebb karácsonyi dalok

Hordozd a gyertyát

Tudd, van egy gyertya a szívünkben, van kié lobban, van kié nem.
De él az Isten, ki lángra gyújthat és meggyógyíthat, ha Benne élsz.

Refr.:
Hát hordozd a gyertyát, lángoljon benned,
Annyian várják, oly sok szív fáj.
Törd át az éjjelt, hadd lássák fényed, tartsd a gyertyád,
Mert szükség van rá.
Óvd a lángját, mert szükség van rá.

Eltévedt testvér, látod, hogy nem megy, ahol kerested, nem égett láng.
Becsaptak téged, ne add fel, kérlek, elszunnyadt gyertyád szikrára vár.

Refr.:
Hát hordozd a gyertyát, lángoljon benned,
Annyian várják, oly sok szív fáj.
Törd át az éjjelt, hadd lássák fényed, tartsd a gyertyád,
Mert szükség van rá.
Óvd a lángját, mert szükség van rá.

Istenben bízva, a holnap hív ma, nézzünk föl együtt most az ég felé.
Imában kérve Jézus nevében győzzük le végre az éjszakát.

Refr.:
Hát hordozd a gyertyát, lángoljon benned,
Annyian várják, oly sok szív fáj.
Törd át az éjjelt, hadd lássák fényed, tartsd a gyertyád,
Mert szükség van rá.
Óvd a lángját, mert szükség van rá.

Hordozd a gyertyát, lángoljon benned,
Annyian várják, oly sok szív fáj.
Törd át az éjjelt, hadd lássák fényed, tartsd a gyertyád,
Mert szükség van rá.
Óvd a lángját, mert szükség van rá.
Mert nagy szükség van rá!

Fehér hóhullások

Áldjátok  az Istent! Tavaszi zsongások, sarjadó vetések, patak-csobogások!

Áldjátok  az Istent! Virágoknak kelyhe, nyári lepkék tánca, kalászoknak telje!

Áldjátok, áldjátok! Mind, kik a földön vagytok,

Áldjátok! Velünk együtt áldjátok! 

Áldjátok  az Istent! Jóízű termések, eső-susogások, őszi csendességek!

Áldjátok  az Istent! Fehér hóhullások, karácsonyi fények, csillag-ragyogások!

Mikulás "motívumok"

Amilyen kevés hitelesnek tekinthető történeti adat birtokában vagyunk, olyan sok mozgalmas történetet ismerünk a szent püspökről, akiről a hagyomány olyan tisztelettel beszél, hogy népszerűségben, bensőséges tiszteletben és életszerűségben alig találjuk párját a szentek között.

A 11. században keletkezett a három megölt gyermek története, amit hamarosan dramatizálva is megjelenítettek.
Az ártatlan gyermekek napján, december hatodika előestéjén előadott püspökjátékból bontakozott ki a közismert Miklós-est: a gyermekek meglátogatása, kikérdezése és megjutalmazása.

Maga a legenda is él: alakul, fejlődik, főleg azáltal, hogy merít abból a gazdag motívumkincsből, amely nem a történeti szenttel, hanem a nép életével és a természettel van kapcsolatban.






Szent Miklós az égi minőséget képviseli, ezért a kék szín, ami a püspöki lilával egyesül, de nem piros.

Nem hoz csokit és játékot sem ajándékoz, hanem a Szent Márton-erényt – együttérzés és segítségnyújtás – erősíti bennünk, immár a mártoni fizikai együttérzésen túl a lelki minőséget is megjelenítve.

Ezzel a Miklós-ünnep mintegy hidat képez Szent Márton és Karácsony közt, a fizikaiból a lelkieken át a szellemiek felé haladva.

A Mikulás egy középkori nyugat-és dél-európai pogány alak -Karácsony Apó – és a szentmiklósi legenda keveredése, országonként változó időben és szereppel érkezik. Nálunk minden ember Mikulás, aki az utcán/áruházban/munkahelyeken érkezik, mert szeret ajándékokat adni és a szülők/nagyszülők/barátok is ilyenkor szívesen adnak rajta keresztül ajándékot – de ő nem Szent Miklós.












a Télapó pedig a tél apja – azaz Télkirály – ő majd Vízkereszt után jön elő az évszakasztalon is, tiszta fehér és ezüst/arany színű, mint a birodalma.











Forrás: http://www.emich.hu

Kseniya Simonova a "Szent Miklós" - csodák