Novemberi katica és a vadludak

A piros bogyók között alig észrevehető a katica.
Kattints a képekre  nagyításért!

Egy órán keresztül vonultak a vadludak északról délnek, majdnem elkéstek a gyerekek a suliból, annyira magával ragadó volt a látványuk. (A kép közepén két felzavart varjú látható!)

A következő fotón a varjak esti lefekvéshez készülődnek:

Ne tudjunk róla

Nekem jutott az a csodálatos "feladat", hogy az unokákért délután az iskolába mehetek.
Nemcsak azért, mert mindig meglepnek, megajándékoznak Valamivel.

Egyik ilyen ajándékomat akkor kaptam, amikor 1 üveg üdítőt vittem a két unokámnak azzal a szándékkal, hogy máskor sem kellett kettő, mert valamelyiküknél még megvolt az egész napi innivaló.

Amikor a görkori edzés után kitikkadt H.-nak átnyújtottam az üveget, hogy igya meg nyugodtan, ő a legtermészetesebb módon vissza utasította, hogy
- ha bele iszom, akkor az már az enyém és a  testvérem  nem ihat belőle. (Náluk is  kialakult az a szokás, hogy mindenkinek külön pohara, orrspray-je van, hiszen sokszor betegedett meg  a három testvér staféta szerűen.)
- H. neked olyan jó szíved van!!! - válaszoltam, mire ő visszaválaszolt:
- Nem tudom. 

"A szeretet virágai"

Igen, nem kell tudnunk róla, ha jó szívvel vagyunk a másik iránt!

Ne sírj, azért mert szeretsz!

Ne sírj, azért mert szeretsz!
A halál nem jelent semmit.
Csupán átmenet a másik oldalra.
Az maradtam, aki vagyok,
és te is önmagad vagy.
Akik egymáséi voltunk,
azok vagyunk mindörökre.
Úgy szólíts, azon a néven,
ahogy mindig hívtál.
Beszélj velem, ahogy mindig szoktál,
ne keress új szavakat.
Ne fordulj felém ünnepélyes, szomorú arccal,
folytasd kacagásod, nevessünk együtt,
mint mindig tettük!
Gondolj rám , kérj, mosolyogj rám, szólíts!
Hangozzék a nevem házunkban, ahogy mindig is hallható volt,
ne árnyékolja be távolságtartó pátosz!
Az élet ma is olyan, mint volt, ma sem más.
A fonalat nem vágta el semmi,
miért lennék a gondolataidon kívül…
csak mert a szemed nem lát…
Nem vagyok messze, ne gondold.
Az út másik oldalán vagyok,
lásd jól van minden.
Meg fogod találni a lelkemet és benne egész letisztult, szép, gyöngéd szeretetemet,
Kérlek, légy szíves…,
ha lehet, töröld le könnyeidet,
és ne sírj azért, mert annyira szeretsz engem.


Szent Ágoston

Mama, beteszed a blogba?

Unokáink már megszokták, ha valamit ügyködnek, katt egy fotó,  örvendezek, hogy mennyire ügyesek és milyen jó, hogy berakhatom a blogba.
Időnként már célirányos a tevékenységük, mielőtt hozzáfognának valamihez, kikérdeznek, hogy "ezt is berakod majd a blogodba?"
Persze utána elfelejtik és nem azért csinálják amit csinálnak, meg nem is tudják még mi az a blog.

Ma nem kérdeztek, csak alkottak, az udvaron gyűjtött falevelekből.


                                                                 Hozzávalók

                                                                                               alakul, lesz belőle valami



















nagyon nagy munkában

 

                                                                                   hopp itt meg egy madárka már el is készült!

Csoda Palkó izgalmasra sikerült, nem volt itthon, csak A/4-es rajzlap, ez itt kettő és nem is látszik a toldás! Ügyes!

KIÁLLÍTÁS

szép nap volt a mai

még a diótermést is összeszedték a gyerekek, találtak ilyen picikéket, meg rendes méretűt!

Levendulás lótuszos

 Lótusz fesztivál egyik helyszíne   a szegedi füvészkertben 

Ma az egész család olyan volt, mint egy felbolydult méhkas. Hát nem véletlen, 39 fokról 7 fokra hűlt a levegő.

Mindenki, a gyerekek és a felnőttek is mintha be akarták volna pótolni az elmaradt beszélgetéseket. Két fülünk van, de ez most kevéske volt, rengeteg információ mindenfelől.

A gyerekeket egyvalami mindig lenyugtatja a szép ZENE és a finom ILLATOK!
Amióta jártak a szegedi füvészkertben a

Meddig köt az eskü?

Nem hamar szakad el (Not easily broken) című film szinkronizált változata.

"Nehéz megtartani a jót a jó házasságban, ha rossz dolgok történnek.
Amíg Isten közelében maradtok,a házasságot olyan erős kötelék fogja, amit semmi nem szakíthat el."