Különleges testrészünk a kéz, áldást oszt, óv, gyógyít, szeret. Azóta figyelem, amióta felhívták a figyelmemet egy fotóra - lányunk eljegyzésén készült - és egy idegen mondott valamit a kezemre, illetve arra, hogy milyen féltő szeretettel fogom a (volt) vejem karját. Könnyű volt visszaemlékezni arra a pillanatra, soha nem fogom elfelejteni amire akkor gondoltam.
Négy előre örökkévalóságnak tűnő napot töltöttem a belgyógyászati klinikán, ahova magammal vittem a Szentíráson kívül Cleinice Morcaldi tanárnő "Életem Pió atya közelében című lelki naplóját, amit már régóta szeretnék elolvasni, gondoltam itt az alkalom és majd erről milyen jót beszélgetünk a szobatársakkal. A hatágyas szobában rajtam kívül senki sem hallott még Pió atyáról, ez ledöbbentett, de még inkább az, hogy Nostradamust jobban ismerték, mint Jézust.
Fekve készült fotó
Nővér hiány van - hol nincs - és sokan fel sem tudnak kelni az ágyból, még szerencse, hogy nekem valamiért gurulós infúziós állványt adtak. Az Úrhoz fohászkodtam a gyógyulásukért, kérdeztem, mit tegyek, itt vagyok Uram, mit tegyek? Tényleg mit? Fizikai erőnlétem hirtelen megsokszorozódott, a lábaim vittek, volt akinek elég volt egy itatás, egy hátmasszírozás és hintőporozás a felfekvés ellen, vagy egy fekve fésülés és arc simogatás. A kezemet nem én irányítottam, hagytam és olyan jól esett, hogy van nekünk egy Gondviselőnk!
Tudatában sem voltam, mit teszek, a nővérek először leszidtak, amikor meglátták, hogy kitartóan ágy- és vesetálazok, később megszelídültek és már csak mosolyogtak. Senkitől nem tartottam, - pedig alapból félénk vagyok és kivárok - a bátorságot, amit erre az időre kaptam, a csillagos eget súrolta, arra kellett vigyáznom, hogy ezzel vissza ne éljek. Dicsőség Istennek, ez addig fokozódott, hogy mások is csatlakoztak hozzám és már együtt szolgáltuk a betegeket.
Sokkal könnyebb szolgálni, mint kiszolgáltatottnak lenni, a szenvedést pedig ha felajánljuk, értelmet nyer.
Pénteken a viziten közölték, hogy haza mehetek, majd hétfőn kell visszajönni CT-re. Örültem, hiszen erre számítottam, búcsúzóul sorba jártam a "szomszédokat" a legsúlyosabb, gyógyíthatatlannak tartott beteg Pannika rám mosolygott és azt mondta nekem:
-"Az Élet hazamegy! Ki fog velünk ezután törődni?"
Saint-Exupéry regényét Rónay György fordításának felhasználásával hanglemezre alkalmazta: Kopányi György
Rendezte: Marton László
Szereposztás:
Író Gábor Miklós
Hang Prókai István
Kis Herceg Grünwald Kati
Virág Halász Judit
Király Balázs Péter
Hiú Márkus László
Iszákos Basilides Zoltán
Üzletember Szilágyi Tibor
Lámpagyújtogató Páger Antal
Öreg (geográfus) Bilicsi Tivadar
Kígyó Haumann Péter
Második virág Peremartoni Krisztina
Róka Tahi Tóth László
Váltóőr Vajda László
Kereskedő Szatmári István
Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak erőt kérek a hétköznapokhoz.
Taníts meg a kis lépések művészetére!
Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok sokféleségében és forgatagában idejében rögzítsem a számomra fontos felismeréseket és tapasztalatokat!
Segíts engem a helyes időbeosztásban!
Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjében, elsőrangú vagy csak másodrangú fontosságának megítéléséhez!
Erőt kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz, hogy ne csak átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat, észleljem a váratlan örömöket és magaslatokat!
Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie!
Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek, kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk!
Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő bátorsága és szeretete az igazság kimondásához!
Az igazságot az ember nem magának mondja meg, azt mások mondják meg nekünk.
Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit.
Kérlek, segíts, hogy tudjak várni!
Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk van a bátorságra.
Add, hogy az élet legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb és legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk!
Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz, hogy a kellő pillanatban és a megfelelő helyen - szavakkal vagy szavak nélkül - egy kis jóságot közvetíthessek!
Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől!
Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van!
Taníts meg a kis lépések művészetére!
Miért fél a sünink? Nem tudja, hogy milyen erősek a tüskéi? Vagy lehet, hogy szégyenli, hogy tüskés? Pedig biztosan vágyik rá, hogy szeressék. Az állatok megérzik a szeretetet, ettől felbátorodnak. A szeretet bátorságot és biztonságot ad, nemcsak az állatoknak!
Haladás, hogy már a teraszra is feljön és nemcsak éjszaka!
Éppen finom cica ropit eszeget, de amint észreveszi, hogy figyeljük, máris iszkiri, itt sem vagyok!
Most először sikerült közelebbről szemügyre vennünk.
