Idegen világba érkeztél gyermekem. Szentséges Szívemből adtam neked szívet. Érkezéseddel egy új élet született, Piciny kis csoda, de a csoda Én Vagyok benned! Szent lelkem akkor valamit súgott a füledbe, Piciny lelked kacagása jelezte, értettem Atyám, megértettem, s nem feledem. Az idegen világ óráján, mint a homokórán a homokszemek, Az évek leperegnek, s lassan a végére érnek. Lelked emlékszik-e még a füledbe súgott beszédre? Akkor azt súgtam a füledbe: Ó, Én egyetlenem, Hazavárlak Szent Hajlékomba szeretett gyermekem.
Egyszer a király sétára indult a királyi kertben.
Nyomasztó látvány tárult elé: hervadó virágok, fonnyadó bokrok, kiszáradt, korhadt fák.
A tölgyhöz fordult.
- Elszáradtam, mert nem tudok olyan magasra nőni, mint a fenyő - mondta a tölgy.
A fenyőre nézett.
- Korhadok, mert soha nem fogok szőlőt teremni, mint a szőlővessző.
A szőlőhöz lépett:
- Megfonnyadtam, mert soha sem tudnék úgy virágba borulni, mint a rózsabokor.
Egyetlen egy élettel teli, viruló, virágzó növényt talált a kertben, az árvácskát.
- Azt gondoltam, - szólt az árvácska - amikor elültettél, árvácskát akartál. Ha tölgyet akartál volna, tölgyet ültettél volna. Ha szőlőt, akkor szőlőtőkét. Ha rózsát, akkor rózsabokrot.
Azt gondoltam, mivel úgysem lehetek más, mint ami vagyok, hát azzá leszek legjobb tudásom szerint.
De sok van az alkalmakból, amelyet észre sem veszünk, nem ragadunk meg, nem fogadunk el.
Túrmezei Erzsébet:
Az alkalom
Jön... elmegy... többé nem látod soha.
Szobádba száll, mint csillogó madár...
s ha nem csukod be jól az ablakot,
huss, odafönn a kék magosba jár.
Úgy csillan meg, mint napfelköltekor
a réten villogó gyémántszemek...
s ha meg nem látod, percek múlva már
fűszálakon csak fájó könny remeg.
És neked már csak fájó könny marad
befátyolozni vétkes, vak szemed.
Nem adtad akkor... most már nincs kinek.
Nem tetted akkor... most már nem lehet.
Tekintet nélkül arra, hogy
Másoknak tetszik
Vagy nem,
Tekintet nélkül arra, hogy
Látják-e vagy nem,
Tekintet nélkül arra, hogy lesz-e
Sikere vagy nem,
Tedd a jót!
Tégy minden jót, amit
Megtehetsz,
Ott, ahol vagy,
Úgy, ahogy teheted,
Akkorát, amekkorát tehetsz,
De mindig, szüntelen ez legyen
A programod!
Házi feladat: Bartók Béla: Este a székelyeknél kívülről szolmizálni. (Nem könnyű Bartókot szolmizálni!)
7.osztályos tananyag
Segítenék az unokámnak, de csak bámulok a kottára. Erőlködik, folyton eltéveszti a sz, l, l, l, sz,l,m r d szó, lákat.
Javasolom hallgassuk meg a zenét, Ditta is azt tanácsolta.
Unoka: kézzel - lábbal tiltakozása: minek, már a suliban egyszer meghallgattuk.
Mégis megkeresem a youtubeon, hiszen könnyebb a dallam után szolmizálni - gondolom. („Sokan előbb leéneklik, aztán keresik a szolmizációt.” Ha le tudjuk énekelni a kottát, akkor lényegében szolmizáltunk.) Mert hangok nélkül szolmizálni olyan, mint amikor egy vak ember magyarázza a színeket.
Azonnal első keresésre, és angolul meg is találom Bartókot, leesik az állam, és szégyenfélét érzek.
Elindul a zene, de hiszen ezt én ismerem! Örömömben egyszerre buggyan elő az emlékezetemben a könnyeimmel együtt a sok szép népdal, amit mi tanultunk az iskolában és gyerekkoromban a rokonlátogatások alkalmával énekeltünk.
Hatalmas űr vesz körül, mire fog visszaemlékezni ötven év múlva ez a gyerek itt mellettem? Az idétlen tv sorozatokra, a brutális internetes játékokra - már aludni sem mer félelmében.
Hogyan tudom átadni neki - akinek nincs jó hallása - a titkos csodát, amit a lelkemnek a zene jelent? De most szolmizálnunk kell, mert nem hiányzik még egy egyes.
Gyorsan utána nézek, mi is a szolmizáció: a zene lényeges igazságainak kifejezési formája és nem kottaolvasási technika!! A hangok szerepének megéreztetése a célja! Aki rosszul szolmizál, az hazudik. A jó szolmizálás kissé mindig keresés is, ösztönös elemzés, a hangok szerepének kíváncsi megfejtése.
Visszatérve a "mi"-re: mit is jelent ez a hang? Meghatározott távolságot a 14 szolmizációs hangtól.
A lá-nak olyan erős felhangja, hogy a lá-mi viszont a dó-szó-val ekvivalensnek érezzük. Lá legerősebb társa, bizonyos értelemben egymásra vannak utalva. Aki tehát mi-t érez igazán, annak ezt a viszont is éreznie kell.
A mi-t igazán csak akkor „tudom”, ha legalábbis ösztönösen érzem.
Ha ez igaz, akkor le kell mondjak bármiféle élmény, vagy tapasztalat átadásáról, mert ehhez ösztönös hallási folyamat szükséges.
.jpg)
