kitalálni. Amit tudok, hogy éppen autóbuszon robogtam a délelőtti napsütésben és nagyon nem volt jó kedvem. Monoton kifelé bámultam a busz ablakán miközben pár másodpercig láthattam azt a csatornát, - nekem tó - amely éppen fodrozódott olyan aprócska, de egyenes hullámokkal, szinte játékosan, gyönyörű kékséggel.
Megvan! Ez a víz még soha nem volt ilyen kék. Inkább piros, mert valahogy ide kerül szabálytalanul a közeli szalámigyárból egy megmagyarázhatatlan illatú lé, ami még télen is pirosra festi a jeget. Sőt még jég sincs, mert ez a lé meleg és szagos.
De most tavasz van és fodrozódik a víz, békésen, kéken, nyugodtan, mint a tovagyűrűző gondolatok.
"...kékítőt old az ég vizében."
Eszembe jut egy gyerekkori élményem, amikor a mosóvízhez, pontosabban öblítő vízhez kékítőt öntöttünk, - búzakék fehérítő volt a neve - hogy a ruha kéksége fehérebb és tisztább benyomást keltsen.
Igyekszem hazafelé, hogy még megörökíthessem ezt a ritka pillanatot, de már kifutottam az időből, várnak az unokák, az iskola bezár stb. Nembaj majd másnap vissza megyek!
Viszont kétszer ugyanabba a folyóba nem lehet lépni!
Állok a parton, teljes szélcsend van, talán ott távolabb, mintha ...... Visszaidézem a tegnapot, az örömteli pillanatot. Csalódott vagyok, mert lemaradtam. Pedig a pajkos hullámok emléke tovább él a lelkemben.
"Mindig tudd, a dolgok egyszer történnek meg veled;
a legértékesebb idő a pillanat, amelyben élsz."
(Tatiosz)
" A szeretet föltételezi a szabadságot, mert szeretetre senkit sem lehet kényszeríteni."
VálaszTörlés(Max Thürkauf)
Ne vágyd azt a pillanatot, mert úgyis megtalálnak még, de bizony a Gyerekeknek ott Voltál, s ezek a pillanatok többet adnak a tónál, még akkor is, ha az csatorna, de a Te szereted tóvá nagyítja. Ilyen hatalmassá növekedsz Te is Unokáid szemében és tudod is!
A költők és írók már csak ilyenek. Most Rólad beszélek.
VálaszTörlésIsmerik a párhuzamokat. IS!
Nekem ez így soha nem jutott volna eszembe, ezért nem vagyok író.
Megint tanultam Tőled Valamit. Nagyon köszönöm.