Mindenre igaz

"Ne vágd el azt, amit kibogozhatsz."

(Joseph Joubert)  

Tedd meg, ha teheted

Túrmezei Erzsébet:

A harmadik

Valamit kérnek tőled.

Megtenni nem kötelesség.

Mást mond a jog,

mást súg az ész.

Valami mégis azt kívánja: Nézd,

tedd meg, ha teheted!

Mindig arra a harmadikra hallgass,

mert az a szeretet.

Messzire mentél.

Fáradt vagy. Léptél százat.

Valakiért mégegyet kellene.

De tested, véred lázad.

Majd máskor! – nyugtat meg az ész.

És a jog józanságra int.

De egy szelíd hang azt súgja megint:

Tedd meg, ha teheted!

Mindig arra a harmadikra hallgass,

mert az a szeretet.

Valakin segíthetnél.

Joga nincs hozzá. Nem érdemli meg.

Tán összetörte a szíved.

Az ész is azt súgja: Minek?

De Krisztus nyomorog benne.

És a szelíd hang halkan újra kérlel:

Tedd meg, ha teheted!

Mindig arra a harmadikra hallgass,

mert az a szeretet!

Ó, ha a harmadik

egyszer első lehetne,

és diktálhatna, vonhatna, vihetne!

Lehet, elégnél hamar.

Valóban esztelenség volna.

De a szíved békességről dalolna,

s míg elveszítenéd,

bizony megtalálnád az életet!

Bízd rá magad arra a harmadikra!

Mert az a szeretet.

"Hidak egymáshoz"

"Ha a padlásról előkerülne egy eredeti Rembrandt- vagy Van Gogh-alkotás, akármilyen kicsi lenne, akármennyi légypiszok, pókháló volna rajta, hihetetlen izgalom törne ki körülötte. Fehér kesztyűben nekilátnának, és milliméterről milliméterre megpucolnák azt a képet. Miért? Mert egy nagy művész, egy zseni alkotta! És tessék mondani, minket ki alkotott...? 
Ezért én ezzel a csodálattal, ezzel a fehér kesztyűvel próbálok közeledni ahhoz is, aki egy kicsit "pókhálósabb", mert hiszem, hogy az eredeti színei, a benne rejlő értékek – igazi csodák! Persze egy hóvirág egészen másképpen remekmű, mint egy napraforgó, de mind a kettő a maga módján egy csoda. A dinnyét sem lehet összehasonlítani a ribizlivel és az egressel, de a maga módján mind szebbé teszi ezt a világot. Hogy őszinte legyek, nekem nagyon hiányozna az egresnek a fanyar, szúrós íze, ha nem lenne. Úgy teljes a világ, hogy van ez is. És az emberre is valahogy így kell tekinteni." 


Részlet: Böjte Csaba Hidak egymáshoz

Hazavárlak

Idegen világba érkeztél gyermekem. 
Szentséges Szívemből adtam neked szívet. 
Érkezéseddel egy új élet született, 
Piciny kis csoda, de a csoda Én Vagyok benned! 
Szent lelkem akkor valamit súgott a füledbe, 
Piciny lelked kacagása jelezte, értettem Atyám, 
megértettem, s nem feledem. 
Az idegen világ óráján, mint a homokórán a homokszemek, 
Az évek leperegnek, s lassan a végére érnek. 
Lelked emlékszik-e még a füledbe súgott beszédre? 
Akkor azt súgtam a füledbe: Ó, Én egyetlenem, 
Hazavárlak Szent Hajlékomba szeretett gyermekem.