csendben maradni - amikor futva kipillantottam a terasz ajtón, tényleg futva. A szomszéd telken lévő halastó víztükre még soha ilyen látványt nem nyújtott, vagy nem vettem észre. Mintha arannyal töltötték volna fel a medencét. (Tőlem távol állnak az arany ékszerek, máson tetszik, én nem hordok egyetlen egyet sem.)
Azonnal előkaptam a telefont, de már elkéstem, mert a nap sugarai a felhők mögé kerültek. Ennyit sikerült elkapni belőle, vagyis ennyi a "maradék":
A naplemente fényeit lestem még egy ideig, de hiába.
Már nem bújtak elő a sugarak, gyorsan esteledett.
Azért ennek is örültem!
“Az emberek utaznak, hogy csodálkozzanak
a hegyek magasságán,
a tenger óriás hullámain,
a folyók hosszú kanyarulatain,
az óceán mérhetetlen kiterjedésén,
a csillagok mozgásán az égen,
és csodálkozás nélkül mennek el önmaguk mellett.”
(Szent Ágoston)
Hihetetlen, ugyanígy jártam a multkor,
VálaszTörlésés mindíg éjhes szemmel nézem a tájat, hegyeket, vizeket: hol, milyen csodákat tudok tetten érni...és nem marad idő magamra
köszönöm, hogy ezt eszembe juttatad
Csodaszép helyen élsz! :-)
VálaszTörlésKatikám, köszönöm kedves szavaidat és megosztott gondolataidat.
VálaszTörlésDittám, a változtatás lehetősége Előtted áll!
VálaszTörlésA "Rá-hagyatkozás" majd megmutatja az Utadat! :))
Türelmesen kivárjuk. Ugye?