Évekkel ezelőtt felajánlottam, ha végre megjön a várva - várt eső, egy évig akkor sem nyitom ki az esernyőmet, ha szakad, sőt magammal sem viszem, nehogy kísértésbe essek. Az eső megérkezett, én meg álltam a sarat és az ígéretemet.
Letelt az egy év, elővettem az esernyőmet, ha beborult, buzgón magammal vittem - láss csodát, a bárányfelhők is elillantak, az esőfelhők pedig át sem jöttek a Tiszán. (Mi a Tiszán innen vagyunk.)
Most ismét eszembe jutott, amikor a föld repedéseit fotóztam - az a bizonyos esernyőm - sötét kék volt - már régen nincs meg. Nem baj, majd az ima, a fohász segít! Istenem, kellene az eső, de nemcsak nálunk, sok helyen ezért könyörögnek.
Pár órával később:
 |
| az autóbusz ablakából érdemes volt felnéznem az égboltra |
15 perc múlva
Ugye ennyi elég lesz egyszerre? köszönjük az esőt!
Egy hétig, biztosan nem kell öntözni, de lehet, hogy több.
