Megbocsátás

Megbocsátok! Több puszta szónál!




Könnyen megbántunk másokat, s ha minket bántanak, gyakran neheztelünk. A szívünkben dúló harag és sértődöttség jelzi, hogy letértünk a békesség útjáról. Vannak, akik évekig, évtizedekig, sőt a halálos ágyukig engesztelhetetlenek. Sokszor épp ez viszi őket a sírba, s ezzel a lelkülettel másokat is megbetegítenek.
A békesség elnyerése érdekében szükséges egyrészt mások bűnét megbocsátani, másrészt a magunk bűnéért, amellyel mi bántottunk meg másokat, bocsánatot kérni. Csak ekkor nyerhetjük el a megbocsátást és a megigazulást, és tapasztalhatjuk meg, hogy a lelki háborúság helyén a megbékélés virágzik. Megszabadulunk
a sértődékenység és a sértés tüskéitől. A megbocsátás új szívet – azaz új életfelfogást, gondolkodás- és látásmódot – teremt. Testet-lelket gyógyító ereje felmérhetetlen.
Fenntartani ezt a békét, megőrizni a szív tisztaságát – küzdelembe kerül, hiszen az önző emberi természettel szemben kell csatát vívnunk.
De a szabályszeru küzdelem – amely a lelki növekedés szükségszerű velejárója – a győzelemig vezet.

Szeretni nem tud minden ember

"Szeretni nem tud minden ember.

A lélek drága gyöngye ez,

melyet a testtől senki nem nyer,

csupán csak Isten adja ezt.

Szeretni tudni – kincs a mennyből. 

Ez tesz gazdaggá igazán.

Mellette oly kicsinyre törpül 

minden művészet, tudomány.

A gőg, kevélység meg nem érti,

hogy ez valóban létezik,

de ha egy szívben elkezd égni,

az érzi édes, szent tüzét.

Szeretni Istent, embertársat, 

szolgálni, tenni szívesen.

Irgalmat, üdvöt nyújtani másnak,

Dicsérni Istent szüntelen.

És átkarolni gyöngédséggel

ellent, barátot boldogan.

Szeretni nem tud minden ember,

csak kiben Isten Lelke van.

Tekints csak fel a Golgotára,

ott látod Jézust, hogy szeret.

Ő felvette bűnöd magára

és érted önként szenvedett.

Ó szív, kívánj e drága kincsből,

s ha kell, forrását megleled!

Istennek örök szerelméből

meríthetsz hittel – eleget."

ismeretlen