Isten válaszol…

Isten válaszol…

Azt mondod: “Lehetetlen”
Isten azt mondja: Minden lehetséges. (Lk 18, 27)
Azt mondod: “Túl fáradt vagyok”
Isten azt mondja: Én felüdítelek Téged. (Mt 11,28-30)
Azt mondod: “Engem senki sem szeret igazán.”
Isten azt mondja: Én szeretlek. (Jn 3,16; Jn 13,34)
Azt mondod: “Nem tudom tovább folytatni.”
Isten azt mondja: Elegendő az én kegyelmem. (1 Kor 12,9; Zsolt 91,15)
Azt mondod: “Nem tudom, merre tovább.”
Isten azt mondja: Vezetni fogom a lépteidet. (Péld 3,5-6.)
Azt mondod: “Nem bírom ki.”
Isten azt mondja: Mindent elviselsz. (Fil 4,13)
Azt mondod: “Nem vagyok képes rá.”
Isten azt mondja: De én képes vagyok. (2 Kor 9,8)
Azt mondod: “Nem érdemes.”
Isten azt mondja: Érdemes. (Róm 8,28)
Azt mondod: “Nem tudok megbocsátani magamnak.”
Isten azt mondja. De én megbocsátok neked. (1 Jn 1,9, Róm 8,1)
Azt mondod: ” Nem sikerül.”
Isten azt mondja: Majd mindent megadok szükséged szerint. (Fil 4,l9)
Azt mondod: “Félek.”
Isten azt mondja: Én nem adtam neked a félelem lelkét. (2 Tim l,7)
Azt mondod: “Állandóan aggódom és csalódott vagyok.”
Isten azt mondja: Minden gondodat hagyd Rám. (l Pét.5,7)
Azt mondod: “Nincs elég hitem.”
Isten azt mondja: Mindenkinek mértéke szerint adtam hitet. (Róm 12,3)
Azt mondod: “Nem vagyok elég okos.”
Isten azt mondja: Adok neked bölcsességet. (1.Kor 1,3o)
Azt mondod: “Teljesen egyedül érzem magam.”
Isten azt mondja: Én nem hagylak el, nem hagylak Téged cserben soha. (Zsid 13,5)

Kértem Istent....de Ő azt mondta:

"Színház az egész világ..."

A mérleg egyik serpenyője:

Szeretnék színházba  eljutni néha, nemcsak tíz évenként. Éppen most számoltam ki a kéz és lábujjaimon, hogy éppen 12 éve állunk a férjemmel együtt nagyszülői szolgálatban. Csodás szolgálat ez, nem cserélnénk senkivel ez most nem dicsekvés, de nem is panaszkodás. Mégis! Néha összehasonlítom magunkat a szabadon járó kelő, hasonló korú embertársainkkal - tudom, tudom, ne nézzem amit a másik csinál, mert én nem vagyok az ő helyzetében és ő sincs az enyémben. 

Hiányérzetem van, hogy talán elmulasztok valamit. 

Az este  szóba került, hogy a halálos ágyunkon elgondolkodunk majd azon - hacsak nem egy tégla esett a fejünkre -,  hogy mindent megtettünk-e amit lehetett, elmulasztottunk-e valamit, mert csak a lelkünkben megnyugodva  távozhatunk békességgel. 

.............................................

A mérleg másik serpenyője:

1.

A gyerekeink/unokáink  imádják a mesét, a könyveket,  még a csintalankodást is felfüggesztik, ha mesemondás van. Anya és Viki állatos képeket nézegettek tegnap.

Az oroszlán, sakál és a farkas ragadozó állatok - tanította anya a négyéves Vikit, aki nézi - nézi a könyvben az állatokat, majd  mutatóujjával megérinti a képet, utána gyanúsan tapogatja az ujját:
- Anya, dehát ez nem is ragad!!

2.

Még ki sem heverte anya ezt a gyermeki sziporkát, következett a második mese, amelyik a tengeri kígyóról szólt.

- Nem zavar ez sok vizet! Egyetlenegy nagy hal se ijed meg tőle. Egy angolna közeledett feléjük, egy sok rőf hosszú, igazi angolna. - mondja anya 

Viki okosan pislog és alkalmasint közbevág:
- Anya! Te is jártál angolra!

(Valóban anya most fejezte be az angol tanfolyamot!)

.............................................

Nincs már hiányérzetem! A mérleg egyensúlyban van.

Érdekes összefüggések

A név választást ma úgy képzelem el - nem is kell nagy képzelőerő, mert láttam az unokáinknál,  hogy van külön fiú és külön lány utónévkönyv, a vezeték névhez  magas, vagy mély magánhangzós nevet illesztgetnek  addig amíg az nem harmonizál.

De anno a 70-es évek elején, első gyermekünk születésekor más volt a szokás, a család nő és  férfi tagjai jelentették az utónévkönyvet. (Magyarul ugyanúgy hívták a születendő gyermeket, mint a szülőt, nagyszülőt, a megkülönböztetést az ifj. id. jelző segítette.)

Nálunk a névválasztást a férjem rám bízta, legyen ez az én gondom, még a szokásokat sem kérte számon rajtam. Mivel egyetlen egy név motoszkált a fejemben, könnyű helyzetben voltam. Annak a lánynak a neve, akit általános iskolás koromban mindig ámulattal figyeltem, nemcsak azért mert két osztállyal felettem járt, hanem mert mindene olyan tiszta volt. Ágnesnek hívták. A házuk felé is sokszor elmentem, mert ki volt rakva egy fehér tábla: "Tiszta udvar, rendes ház". (1960-as évek elején volt ilyen mozgalom,  a mi családunk hiába igyekezett soha nem kaptuk meg ezt a jelzőt.)

Tehát a név ÁGNES.

Anyósomnak azonnal megtettszett, a férjem sem tiltakozott. A fiú nevet "kutyafuttában találtam ki, legyen TAMÁS! Máig sincs fogalmam miért!

Eljött a nagy nap,  a szülőcsatornában éppen, hogy látszott a baba feje teteje, már mondta az orvos, ez lány lesz. Boldog voltam, mert én is lány vagyok és lányból csak lány születhet - gondoltam delíriumos állapotban akkor. :)

Nagy nehezen megszülettél hajnali egy óra három perckor Ágikám,  az Isten éltessen sokáig egészségben, éppen ma van a névnapod!

Innentől már rövid leszek:

Ágnesünk közegészségügyi járványügyi felügyelő lett - jééé, köze van a tisztasághoz - most filóztam rajta, hogy talán nem véletlenül lett ez a szakmája!?

Másodszorra ismét lányunk született az ő nevének inspirálója Lakatos Gabriella  balettáncos volt-  fel sem merült, hogy illik majd vagy sem a család nevéhez, sőt még a jelentésének sem néztem utána.  A fiú nevünk ismét Tamás maradt, itt már a férjem nagyon kérte, hogy szüljek neki egy kisfiút, de mégsem volt csalódott amikor Gabi lányunk világra jött.

Egy szónak is lehet száz vége :) GABRIELLÁnk  a tánc szerelmese lett - versenytánc partnerét és majd pedig férjét TAMÁS-nak hívják.

Mégis lett egy fiunk  Tamás,

aki tíz évig tartott ki a családi "kötelékben".  Igazi váratlan, nem vár esemény.

Bevallom, jól esett összefüggések után kutatni, hogy  ismét rájöjjek:  NINCSENEK véletlenek!


"Amikor mégis - az adott körülményekhez képest - véletlennek gondolunk egy életünkben bekövetkezett váratlan eseményt, valójában nem, vagy csak alig veszünk észre valamit abból az oksági folyamatból, amely oda vezetett."

Mit fejez ki egy név, avagy a név kötelez?

Ma, Sára napján a druszámra gondoltam, aki Sarolta.

Három éve regisztráltam a netlogon és jött egy gondolat, hogy megkeressem a Saroltákat ebben a nagy közösségben, mivel nekem is ez a nevem, és még most közel a hatodik ikszhez is úgy érzem, nem hozzám tartozik ez a név. Nem segít nekem abban, hogy merre vezet az utam, szeretném, ha kötelezne valamire, de nem érzem ezt a köteléket.
Erről a családom még ma sem tud semmit, mit szomorítsam őket, ráadásul vannak ennél fontosabb dolgok az életben.(Nem arról van szó, hogy tetszik-e az hogy SAROLTA vagy sem, mert nagyon tetszik, ha mást hívnak így!)

Arra is kíváncsi voltam, hogy  a druszákkal hasonlítunk-e egymásra valamiben és a Sarolták hogy vannak megelégedve a nevükkel.
Tizenkét Saroltát találtam, akik válaszoltak,  senki nem értette, hogy miért foglalkozom ezzel. Én sem értem, mint  ahogy azt sem, hogy a nem Magyarországon élő Sarolták nem ünnepelnek névnapot, benne sincs az ottani naptárban. Végül a cseh Sarlotával- Sárikával -  alakult ki bensőségesebb, baráti kapcsolat, nagyon jól megértjük egymást, igaz még nem találkoztunk és homlokegyenest más temperamentummal rendelkezünk.

Mindegyik Saroltában, Sárában volt valami, ami a szívemhez közel áll. A különbség annyi, hogy Ők meg is valósították, azt, ami nekem részben sikerült, vagy csupán vágy maradt.
Pl. az egyik Sarolta spanyol misszióban van, a másik imád fotózni, vagy festeni.
Meg is kérdeztem az anyut, aki most lesz 90 éves - Isten éltesse sokáig - hogy tulajdonképpen hogyan adták nekem pont ezt a nevet. Azt mondta az nem volt egyszerű, sokat vitatkoztak rajta, mert a keresztanyám az Sárának szeretett volna kereszteltetni, de a nagyanyám az tiltakozott, hogy az zsidó név, a mi családunk meg nem az, legyek inkább Sarolta, de ez meg azért volt gond, mert nincs ilyen szent, ezért más védőszentet kellett választani. Így lettem mégis Sarolta, aki Julianna.

Ennyin múlott!

Amikor megtértem 2001-ben egyszer azt mondta a kolléganőm, aki sokat imádkozott a megtérésemért, hogy tudom-e Isten mindenkinek ad egy nevet, amikor új emberré (lelki emberré) lesz? Dehogy tudtam, viszont nagyon örültem és reménykedtem, hogy végre Sára lehetek. Vagy nem!

Mit mond a Jelenések könyve 2. vers 16-17:

"Térj meg tehát! Mert ha nem, késedelem nélkül odamegyek, és harcba szállok velük, számnak kardjával. Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek az egyházaknak: A győztesnek rejtett mannát adok és egy fehér követ. A kövön új név van, amelyet senki más nem ért, csak aki megkapja." 

Így legyen, ámen!

Fiúk a hajóban: Testi keresztény vagy lelki ember?

Fiúk a hajóban: Testi keresztény vagy lelki ember?

Felemelő! Nagyszerű válogatás! Kattints a képre:

Boldog JÓ ÉVET kívánok

Milyen szép szokás köszönteni egymást!
Vannak hétköznapi és vannak ünnepi köszöntések, de ennél sokkal többféle létezik.
Januárban, az év első hónapjában még azok is "boldog újév"-vel köszöntik ismerőseiket, vagy ismeretlen ismerőseiket, akiket még soha nem láttak. Azután jön a február és ez a tűz, a fény mintha halványodna.
Az idén először, tudatosan elkezdtem megtanítani unokáinkat erre a másfajta köszönésre, köszöntésre. Nagyon örültek neki, a legkisebbek énekelve is el tudták mondani. (Közben rádöbbentem, hogy mennyi múlik rajtunk szülőkön, nagyszülőkön, vagyis felnőtteken.)

Az egyik legkisebb unoka annyira igyekezett kimondani az újévet, hogy nem sikerült. Megbotlott minduntalan a nyelve és JÓÉV lett az ÚJÉV-ből. Ezen derültünk egy sort, de nincs véletlen. Tulajdonképpen legyen jó évünk!
A JÓ-ban benne van Minden! A békesség, a szeretet, a Jó Isten!
Az Új, az lehet jó is meg nem is. De a jó az csak jó lehet!

Hát akkor Boldog jó évet kívánok Mindnyájunknak!
S z e r e t e t t e l !

A fotót köszönöm az alfa-omega fórumnak!