2011 február 25-én egy hólapáttal és két beteg unokával elindultunk levegőzni. Induláskor készítettem egy fotót a néptelen - kihalt - utcánkról, pontosan 11 óra 38 perckor. (fent)
A csipet csapat a hátam mögött állt, pár másodperc múlva meggondoltam magam és leguggolva Őket is lencsevégre kaptam szintén ugyanebben a percben (Nem voltunk fotózkodáshoz öltözve, de a téma miatt mégis úgy döntöttem megosztom a fotót.)
 |
| 2. sz. fotó 2011. 02.25. 11 óra 38. perc |
Egy csíkot az egyik fotó bal oldalán.
Előre is mondom, hogy nem manipuláltam a képet, nem volt koszos az objektív - ami borsószemnyi az ilyen masinákon - senki nem hógolyózott az utcán és senki semmit nem vett észre akkor, pedig igencsak sasszemek az unokáim.
Folytattuk az utunkat, három perc múlva a következő kép készült, de itt már nem látható semmiféle csík:
Remélem semmi különös, vagy ha mégis akkor vagy fény derül rá, vagy nem.
Egyenlőre sokszor eszembe jut, hogy mindennek van üzenete.
Ezt az üzenetet keresem.
Nézd meg a Húsvétváród figyelmesen, s egyre gondolunk... :-)
VálaszTörlésNézem a felvillanó sugarakat és közben arra gondolok, hogy Te mire gondolhattál? Szeretem a játékot és ez jó játéknak tűnik. Tűnt!
VálaszTörlésEkkor észrevettem a visszaszámlálást. Bizony fogy a földi időnk!:)IS!
Szeretettel köszönöm az "élményt"!
Puszi és ölelés Neked Barátnőm!