Mi az áldás?

A legnagyobb áldás, amelyben Isten az embert részesíti az, hogy elválasztja bűnétől.

Béke angyala egy olajággal

 Hans Memlinc (kb. 1435-1494)  Észak-reneszánsz festő 

Mit is mondunk a másiknak amikor úgy köszönünk el, hogy Isten megáldjon? Hirdetjük, hogy Isten áldást akar adni, hiszen ő az áldás forrása. Kérhetünk áldást mások és magunk számára, de az áldást mindig az Úr adja.

Amikor azt mondjuk áldom az Urat, akkor ezzel azt fejezzük ki, hogy dicsőítjük, hálát adunk neki.

Az Ároni áldásban Isten megbízásából egyik ember a másiknak kívánja, hogy legyen rajta Isten áldása, ami nem más, mint mindaz a jó amire neki szüksége van.

Egy rövidke történet arról, amikor Pió atya áldást mondott és megtörtént a csoda.

Mi igen messziről jöttünk

Gemma pupillák nélkül született. A legavatottabb szemészek kijelentették: teljesen reménytelen eset.

Amikor hétéves lett, a nagyanyja magával vitte San Giovanni Rotondóba az ártatlan és igen szerencsétlen gyermeket. Részt vettek Szent Pio atya hajnali szentmiséjén.

A szentmise végén a leányka halk hangot hallott bensejében: «Gemma, gyere ide hozzám!» A nagymama kezénél fogva vezette a sápadt, remegő gyereket a tömegen keresztül. A Padre az oltár lépcsőjén várta, és szeretettel kérdezte: «Szeretnél első áldozó lenni?» «Szeretnék, atyám!» Pio atya azonnal visszatért a sekrestyébe és meggyóntatta, utána megáldoztatta.

A nagymama mindent élénken figyelt. Odahajolt a kislányhoz, és megkérdezte: «Kértél valami kegyelmet az Úr Jézustól?» «Nagymama, én elfelejtettem kérni...» – sóhajtott Gemma. Erre a nagymama szemét törölgetve Pio Atyához fordult: «Atya, kérem, mi igen messziről jöttünk, és...» Padre Pio jóságos melegséggel szakította félbe: «Szeretném a kis Gemmát megáldani...» Megáldotta, majd megsimogatta az arcát e szavakkal: «Légy igen jó kislány!»

Abban a pillanatban a kislány arca teljesen megváltozott, az élettelen szemek életet sugároztak, a gyermek felsikoltott: «Nagymama, látok!» Először Isten emberét látta, aki boldogan mosolygott rá, miután megáldotta, aztán az oltárt, nagyanyját, látta a zsúfolásig megtelt templomot, és a vele zokogó tömeget, mely könnyes szemmel magasztalta Isten dicsőségét.

(Blanár Mihály: Pio Atya, a titokzatos karizmatikus. Testvéri Szolgálat Alapítvány, Esztergom, évszám nélkül. 104-105.o.)

-------------------------------------------------------------

Építs egy jobb világot! 

Ősi ír áldás

Áldott legyen a Fény, mely rád világít és mely benned van,
Az áldott napfény sugározzon be téged
És melegítse fel szívedet, míg úgy nem lobog mint kandallók tüze,
Így minden idegen melegedni jöhet hozzád és minden barátod is,
Sugározzék szemedből a fény, mint ablakba állított
Gyertya fénye, mely a viharban vándorlókat hívogatja.
Áldott legyen a rád hulló lágy eső.
Hulljanak lelkedre a cseppek és csalogassák
A virágokat, hogy illatukkal megteljék a levegő,
De áldott legyen a nagy vihar és rázza meg lelkedet,
Hogy fényesre és tisztára mossa és sok kis tavacskát
Hagyjon hátra, amiben megcsillan az ég kékje
És időnként egy csillag is.
Legyen áldott a föld, az egész földkerekség,
Hogy mindenütt kedvesen fogadjon
Bármerre is vezessen utad.
Legyen puha a föld mikor terhétől fáradtan lepihensz
És legyen könnyű, amikor majd kinn fekszel alatta.
Olyan könnyen terüljön el fölötted,
Hogy lelked kiröppenhessen felfelé
És elérje útja végén

Az Istent!

-------------------------------------------------------------