Ki a boldog ember? Teiarde Chardin ezt úgy mondja,
„aki mindig megtudja hosszabbítani önmagát szellemileg is, művészetileg is, tehát tudásban, művészetben, szeretetben és transzcendenciával."
Mi az alapja ennek és mi a lehetősége? mert hiszen soha nem elég szeretetből, szépből, jóból, ezek egyetemes értékek, vagyis mindenki számára adott értékek.
Pedig csak három dologra kell nagyon vigyáznunk, hogy az ember mindig talpon tudjon maradni mondta dr Kerényi Lajos SJ:
1. Soha nem szabad megsértődni - ne legyünk "önsebnyalók" tényleg csúnya szó, bocsánat.
2. Legyél pszichológus - szemléld megértően az embereket - "hogy Istenem most ez miért ilyen? Lehet, hogy front érzékeny, hogy meghalt valakije netán, vagy hogy mit tudom én, hogy a személyiségében milyen zűrzavar van. S akkor már mindjárt ugye nem úgy ellenfél, hanem megértem."
3. Küldetésünk „vadócba rózsát oltani, hogy szebb legyen a föld.” Gyógyítani az emberiséget, mert beteg a világ, nagy beteg.
Nagy kihívás! Mind a három pont együtt és külön- külön is!
De ki kezdje a három pont megvalósítását, hogy én boldog lehessek? A Másik?
"Nekem kell először harmonikusnak lennem és kiemelkednem újra, meg újra a vegetációból. (A vegetáció a kincs, hír, gyönyör. Aki nem emelkedik, és ott szorong azok a szokásoktól függő emberek.)
Mi
a
boldogság?
A boldogság titka a fejlődés! Aquinói Szent Tamás azt mondta: „A meglévő értékeknek és személyeknek az elvesztés félelme nélküli birtoklása, és az a bizonyosság, hogy az értékeknek nem fogy ki az utánpótlásuk és a személyek halhatatlanok.”
Voltam egyszer egy olyan istentiszteleten, ahol a lelkész különböző életkorokból származó cipőkkel szemléltette mondanivalóját. Zsófinak nagyon nem tetszett, hogy Isten házából színház lett hirtelen, azonban nagyon jól képes volt azt szemléltetni az Igével együtt, hogy mindig egy adott helyzetben élünk, amit kinövünk vagy elhasználunk, ha már egy adott nagyságú lett a lábunk... Megőrizzük ezeket az emlékeket, de nincsen többé szükségünk mondjuk a 3 évesen hordott lábbelinkre, tehát raktározzuk vagy, ha a bibliai hasonlattal akarnék élni hátravetjük, mert elmúlt... Így kellene élnünk is, nem cipelve a múltat sehova sem. Az imádság is a mindennapi kenyerünkért szól, s nem a tegnapiért, de még nem is a holnapiért... Mert szabadon idézve, "minden napnak megvan a maga gondja"... Csak annyiféle hatás ér bennünket, hogy ezt elfeledjük, mert olyan jó nyalogatni azokat a sebeket, mert gyarlók vagyunk... És egyre kevesebb az önzetlenség, a szeretet, így ne is csodálkozzunk azon, hogy a boldogság messze jár...
VálaszTörlésPetőfi ezt így fogalmazta meg:
"Aki boldogtalan sosem volt, az nem tudja megbecsülni a boldogságot."
Mécs László csodás versét pedig beidézem Neked, ha már említetted:
Mécs László
Vadócba rózsát oltok, hogy szebb legyen a föld
Május. Rózsálló reggel. Remény, ígéret, harmat.
A szélbe fütyörészem a hajnalos vigalmat.
Kószálni jött ma kedvem: apostolok lovára
kapok s vaktában érek egy messzi kis tanyára.
A kakas még az ólben pitymallatot rikongat,
az égbe fúrt pacsirta fittyet hány éji gondnak,
dalától messze rebben bimbóról bánat, szender.
A ház előtti kertben a kis padkán egy ember.
Apokaliptikus, vad formája és nézése:
a fészemére vak és helyén gödör van vésve,
haja nyíratlan, félősz, bozontos, mint szakálla,
bakkancsa és kabátja dróttal van összezárva.
A reggelt ráköszöntöm, mert testvér-mód kíváncsi
vagyok sorsára s kérdem: Mi jót csinálgat, bácsi?
Zord, bömbölő beszéde minden zugot betölt:
"Vadócba rózsát oltok, hogy sezbb legyen a föld!"
Nagy kert. S amerre nézek, száz rózsa rózsa hátán,
ráfutva fára, falra, ribizkén ül, salátán,
vad összevisszaságban, befonva minden ösvény,
s bimbó bomol belőlük özönnel, egy se fösvény.
Közöttük ül, szemezget e félszent, félig őrült
s beszélni kezd, lemetszve egy vadhajtást a tőrül:
---Az Élet mosolyogva száguldott hajnal-hintón,
harmatja, csókja égett minden új ember-bimbón:
s diplomaták, bitangok öt évig kaszabolták
ágyékok szép vetését... a földet letarolták...
fiam, szemem kilőtték... s mit elrontottak ők:
vadócba rózsát oltok, hogy szebb legyen a föld!
Most konferenciáznak a nagy szélhámosok,
hogy csírában megöljék, mi újra él, mozog...
S míg lakomákon dőzsöl, ki milliókat ölt:
vadócba rózsát oltok, hogy szebb legyen a föld!"
Testvéri szánalomból a szívem rádorombol:
Bátyám, én lelket oltok az evangéliomból,
midőn kobzom jóságos zenéjű verset költ:
vadócba rózsát oltok, hogy szebb legyen a föld!
Nagyon igyekszünk úgy élni, ahogyan írod, de néha az igyekezet kevés! Néha még a hit is kevés! Ha nem élünk olyan gondos háziasszony módra, aki befőzés előtt gondosan átmossa az összes üveget, megposhad, felforr, amit télire szeretnénk eltenni nyáron. Minden cselekedetünkben ott van az előző oka és az éppen akkori következménye... Ezért aztán csakis Istenre hagyatkozva lehet életünk teljes, de még ekkor sem biztos, hogy nem leszünk depressziósak vagy boldogtalanok egy ideig, mert előfordulhat... A mosolyunk viszont a szívünkből fakad majd, miképpen cselekedeteink gyökerei is a lelkünkig hatolnak, s földi életünk végén rádöbbenünk, valójában a boldogságot mindenben megtaláltuk, csak nem voltunk tisztában azzal, mily nagy kinccsel éltünk együtt!
Nagyon szép a Húsvét váród!
Puszillak Drága Barátnőm!
Dittám, nem is tudom hogyan köszönjem meg a beidézett verset, a gyakorlatias példát, a szívből jövő mosolyodat, a gondolataidat, az idődet. Köszönöm, hogy feldíszítetted, lelked gyönyörű ruhájába öltöztetted blogomat.
VálaszTörlésMinden pillanatot, amit - akár több száz kilométer távolságból, de Veled tölthetek áldásként élem meg. Ez alatt azt az együttlétet is értem, amikor írásaidat olvashatom.
Testvéri odaadó szeretettel: Saci Barátnőd
Drága Sári!
VálaszTörléseszter játéka kapcsán küldöm most szívbeli ölelésem, mert mindig pont azt írod,amit kell:
http://eszterszappan.blogspot.com/2011/03/egy-jo-szo-jatek.html