A múltkor éppen egy cukrászda előtt lépett hozzám és pénz kért, azt is hozzá tette, hogy nem italra. Jó, mondtam akkor megint pogácsa? Mindegy, válaszolta, majd mutatott a cukrászda felé. Bementünk kiválasztott egy darab legolcsóbb krémest, de mielőtt csomagolták volna szólt, hogy a testvérének is kér. Már majdnem fizettem, amikor rákérdezett, hogy "nem-e" lehetne még egy kis pogácsa. Azt most sütjük, vissza kell érte jönni, válaszolta az eladó. Oké, akkor kifizetem és a srác visszajön érte! De ez nem volt megfelelő a pártfogoltamnak, mert később már nem tud visszajönni. Inkább kért még két krémest, hagytam,ő mutassa meg melyikre gondolt.
Szóval négy krémesnél tartunk, gyógyszerekre kiszámolva volt a pénz a pénztárcámban, meg még autóbusz bérletet kellett vennem de a négy krémes az pont belefért.
Amikor fizetésre került a sor, majd elájultam, mert kiderült, hogy nem a síma krémesre mutatott amit nekem mondott, hanem a házi krémesre, az meg árban pont a duplája volt.
Az eladó szemlesütve várt - rádöbbentem, ismerheti a szituációt - mert magyarázkodni kezdett. Mondtam semmi probléma és kifizettem.
A srácnak a szemébe néztem majd a lábára, kértem hogy vegyen fel zoknit, mert strandpapucsban ebben a hidegben nem lesz jó, meg még hozzátettem hogy ugye ő sem találja jónak az ilyenfajta kéregetést.
Bólogatott!
A bérletet meg kellett vennem, mert utolsó nap volt amikor még az előző havival utazhattam. A gyógyszer? Ráér, majd máskor. Én köszönöm jól vagyok!
Mindezzel csak azt szerettem volna szemléltetni, hogy amikor adunk a szívünk jó tanácsadó, de hallgatni kell az eszünkre is. Ugyanis nem juthatunk az Ö sorsukra, mert akkor ki ad nekik egy pohár vizet, vagy egy pohár tejet, vagy egy krémes helyett négyet?
Végképp összekavarodtam, nem tudom a következő alkalommal ha kér valaki mit fogok tenni?
Tudom már! Megkérdezem, hogy mit tenne az én helyemben!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése