A mérleg egyik serpenyője:
Szeretnék színházba eljutni néha, nemcsak tíz évenként. Éppen most számoltam ki a kéz és lábujjaimon, hogy éppen 12 éve állunk a férjemmel együtt nagyszülői szolgálatban. Csodás szolgálat ez, nem cserélnénk senkivel ez most nem dicsekvés, de nem is panaszkodás. Mégis! Néha összehasonlítom magunkat a szabadon járó kelő, hasonló korú embertársainkkal - tudom, tudom, ne nézzem amit a másik csinál, mert én nem vagyok az ő helyzetében és ő sincs az enyémben.
Hiányérzetem van, hogy talán elmulasztok valamit.
Az este szóba került, hogy a halálos ágyunkon elgondolkodunk majd azon - hacsak nem egy tégla esett a fejünkre -, hogy mindent megtettünk-e amit lehetett, elmulasztottunk-e valamit, mert csak a lelkünkben megnyugodva távozhatunk békességgel.
.............................................
A mérleg másik serpenyője:
1.
A gyerekeink/unokáink imádják a mesét, a könyveket, még a csintalankodást is felfüggesztik, ha mesemondás van. Anya és Viki állatos képeket nézegettek tegnap.
Az oroszlán, sakál és a farkas ragadozó állatok - tanította anya a négyéves Vikit, aki nézi - nézi a könyvben az állatokat, majd mutatóujjával megérinti a képet, utána gyanúsan tapogatja az ujját:
- Anya, dehát ez nem is ragad!!
2.
Még ki sem heverte anya ezt a gyermeki sziporkát, következett a második mese, amelyik a tengeri kígyóról szólt.
- Nem zavar ez sok vizet! Egyetlenegy nagy hal se ijed meg tőle. Egy angolna közeledett feléjük, egy sok rőf hosszú, igazi angolna. - mondja anya
Viki okosan pislog és alkalmasint közbevág:
- Anya! Te is jártál angolra!
(Valóban anya most fejezte be az angol tanfolyamot!)
.............................................
Nincs már hiányérzetem! A mérleg egyensúlyban van.
Annyira értem amiről írsz! Mi dolgozó nagyszülők vagyunk.
VálaszTörlésNekem akkor nehéz,amikor hulla fáradt vagyok és megkérnek unokavigyázásra, vagy oviból elhozatalra.Ilyenkor nem tudok nemet mondani,hiszen "csak+ fáradt vagyok,de nagyon.
Viszont,amikor éppen kettőnknek van programja, és akkor kérnének gyerekvigyázásra,azt hála Istennek sértődés nélkül elfogadják,hogy nemet mondunk.
Nem akarom osztani az észt, de nektek,kettőtöknek is szüksége van kikapcsolódásra,mert aztán úgy elfáradtok,hogy az unokáknak már nem tudjátok azt adni amit szeretnétek.Persze vannak válsághelyzetek,amik ezt felülírják.Nem tudom,hogy nálatok hogy van.....
Én is ugyanígy szoktam lenni,hogy amikor jön a nagyobbik unoka és én nem vagyok túl lelkes, mikor már ott van,nem adnám a világ kincséért sem azt az időt.:)
Mammka! Köszönöm szavaidat, szeretettel:) Pontosan úgy van ahogy mondod "nem adnám a világ kincséért sem azt az időt.:)"
VálaszTörlésBizony előfordul, - főleg mert napi rendszerességről van szó - hogy magunkra kell "erőltetni" ezt a "szerepet", de az előadás alatt rá kell jönnünk, itt a helyünk és nem máshol, így nem lesz annyira fárasztó.
Amit itt próbáltam memorizálni, az nem más, mint, hogy amit teszünk szívvel lélekkel tegyük, vagy sehogy, mert a végén a leltárkor nem lesz egyensúlyban a mérleg!