De anno a 70-es évek elején, első gyermekünk születésekor más volt a szokás, a család nő és férfi tagjai jelentették az utónévkönyvet. (Magyarul ugyanúgy hívták a születendő gyermeket, mint a szülőt, nagyszülőt, a megkülönböztetést az ifj. id. jelző segítette.)
Nálunk a névválasztást a férjem rám bízta, legyen ez az én gondom, még a szokásokat sem kérte számon rajtam. Mivel egyetlen egy név motoszkált a fejemben, könnyű helyzetben voltam. Annak a lánynak a neve, akit általános iskolás koromban mindig ámulattal figyeltem, nemcsak azért mert két osztállyal felettem járt, hanem mert mindene olyan tiszta volt. Ágnesnek hívták. A házuk felé is sokszor elmentem, mert ki volt rakva egy fehér tábla: "Tiszta udvar, rendes ház". (1960-as évek elején volt ilyen mozgalom, a mi családunk hiába igyekezett soha nem kaptuk meg ezt a jelzőt.)
Tehát a név ÁGNES.
Anyósomnak azonnal megtettszett, a férjem sem tiltakozott. A fiú nevet "kutyafuttában találtam ki, legyen TAMÁS! Máig sincs fogalmam miért!
Eljött a nagy nap, a szülőcsatornában éppen, hogy látszott a baba feje teteje, már mondta az orvos, ez lány lesz. Boldog voltam, mert én is lány vagyok és lányból csak lány születhet - gondoltam delíriumos állapotban akkor. :)
Nagy nehezen megszülettél hajnali egy óra három perckor Ágikám, az Isten éltessen sokáig egészségben, éppen ma van a névnapod!
Innentől már rövid leszek:
Ágnesünk közegészségügyi járványügyi felügyelő lett - jééé, köze van a tisztasághoz - most filóztam rajta, hogy talán nem véletlenül lett ez a szakmája!?
Másodszorra ismét lányunk született az ő nevének inspirálója Lakatos Gabriella balettáncos volt- fel sem merült, hogy illik majd vagy sem a család nevéhez, sőt még a jelentésének sem néztem utána. A fiú nevünk ismét Tamás maradt, itt már a férjem nagyon kérte, hogy szüljek neki egy kisfiút, de mégsem volt csalódott amikor Gabi lányunk világra jött.
Egy szónak is lehet száz vége :) GABRIELLÁnk a tánc szerelmese lett - versenytánc partnerét és majd pedig férjét TAMÁS-nak hívják.
Mégis lett egy fiunk Tamás,
aki tíz évig tartott ki a családi "kötelékben". Igazi váratlan, nem vár esemény.
Bevallom, jól esett összefüggések után kutatni, hogy ismét rájöjjek: NINCSENEK véletlenek!
"Amikor mégis - az adott körülményekhez képest - véletlennek gondolunk egy életünkben bekövetkezett váratlan eseményt, valójában nem, vagy csak alig veszünk észre valamit abból az oksági folyamatból, amely oda vezetett."
Azelőtt, még régebben, az apa nevét adták a fiúnak, az anyáét a lánynak. De egyes helyeken a születés napján aktuális nevet adták, így lett pl. aug.24-én született apám Lajos...Azonkívül második névként igen gyakran a keresztszülő neve került, pl. nekem is.
VálaszTörlésNagyon élveztem minden egyes sorod! :-)
VálaszTörlésÉrdekes, mert én Edit lettem volna, de Édesapámnak nagyon nem tetszett a név. Édesanyámnak volt egy sánta, de nagyon jólelkű, önzetlen osztálytársa, aki a keresztségben az Edit nevet kapta. Így aztán, miután Édesanyám Zsófia volt, s az Ő keresztanyja is és így tovább, de Neki nem tetszett a saját neve, Judit lettem, s a Lányom már is ismét Zsófia.
A Judit és az Edit nevek is szemita nevek, de mi nem vagyunk azok. A Judit azt jelenti, hogy Júdeából jött nő. Ő volt az, aki a hitéért és népe szabadságáért levágta Holofernész fejét.
Nem szeretem a nevem, soha nem voltam kibékülve vele... Talán, mert valahol Zsófiának kellett volna lennem...
Puszillak szeretettel: Ditta