Bal sors akit régen tép, hozz rá víg esztendőt, megbünhődte már e nép a múltat s jövendőt."
Kölcsey Ferenc Himnusz
1956 októberéről kevés emlékem van, de azt magam előtt látom azóta is.
Akkor rokkant telepen laktunk, - nagyapám az első világháborúban megsebesült, ezért kapták a telket - ide építették a ház mellett lévő óriási gödörből kitermelt vályogból a telepiek az alap nélküli házaikat.
Nagyanyám ezen az októberen minden ablakra padlópapírt ragasztott, azt a papírt amit a földes szobába terítettek ki, mielőtt a szőnyeget - akkor pokrócnak hívták a kézzel szőtt ágyelőt - lerakták volna. (Ennek a papírnak parketta szerű mintája volt, de igazi parkettát akkor még nem láttunk.)
Nem mehettem az ablakhoz, mindnyájan guggolva közlekedtünk, amikor valami furcsa pufogást hallottunk még a petróleum lámpát is elfújták. Izgága, örökmozgó gyerek voltam, nagyon nehéz lehetett engem lekötni, miközben várták haza a munkából az aput és a nagyapámat.
Először a dívány mellett térdepeltünk, imádkoztunk, majd nagyanyám a Kincses kalendáriumból olvasott, a barna betűs naptár része van előttem folyton, és egy ábra.
Az antikváriumban találtam egy fotót róla, sajnos nem kapható, de előjegyeztettem.
Nem sok türelme lehetett a nagyanyámnak hosszabb szöveget olvasni, ezért inkább mutogatta a képeket, amelyek derűt és békességet árasztottak.
Volt amikor bebújtunk az asztal alá, ezt nagyon élveztem, csak azokat a furcsa recsegő, kopogó hangokat nem tudtam mire vélni, ami megelőzte a házunk mellett elrobogó tankot dübörgését. (Máig sem tudom, hogy nem dőlt ránk az az alap nélküli vályogház?)
Visszatérve az imáinkra, arra nem emlékszem, hogy ellenségeinkért is imádkoztunk-e, vagy áldást kértünk volna rájuk. Jézus azt mondja, hogy ne átkozzuk, hanem áldjuk ellenségeinket:
"Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok üldözőitekért, hogy fiai legyetek mennyei Atyátoknak, mert ő fölkelti napját a gonoszokra és a jókra, s esőt ad igazaknak és gonoszoknak" Mt 5.44
Ez elvezet a békességhez és kinyílik az ajtó a szeretet összes dimenziójára, benne a hazaszeretetre is!
Nagyon tetszik ez az emlékezés! Te olyan ritkán írsz Magadról!
VálaszTörlésValójában itt is a nagyanyámról írtam, aki meghatározója volt lelki életem alakulásának - valószínű angyal lehetett :)
VálaszTörlésDrága Ditta, amit meg csak Neked köszönhetek, az az írás, hogy idáig eljutottam, hogy le merem, le tudom valahogyan írni, össze tudom szedegetni a gondolataimat, érzéseimet.
VálaszTörlésSzeretet ölelés Neked!