M. Fehérvári Judit: Zsoltár

 "Van ennek a versnek egy rejtett síkja is az ószövetségi zsoltárokén kívül.

Az öreg halász és a tenger című mű hősének kétségeit, félelmeit, kihívásait szőttem bele. Mert mi is jól ismerjük világunkat, belesimulunk abba akár a neten is. Tudjuk, hogy vannak "testvéreink" és olyanok, akiket nem kedvelünk. És mégsem vagyunk képesek tudatosan átélni a pillanatokat, noha így kellene. Mint, amint megtervezni a következő lépéseinket, mert képzeletünkben immár hatalmassá válik ez a világ. De ez nem a valóság! Mégis mi is kiszolgálttottak és gyöngék vagyunk, de első sorban saját kelepcéinké. És innen kellene úgy tovább lépni, hogy erkölcsileg érezzük azt, helyesek a lépéseink, de mégis hozzátettünk valamit a közös emberi tudáskincshez! Mert ezt meg meg lehet tenni itt is. Nem könnyű!"     M. Fehérvári Judit 

Drága Barátnőm! Köszönöm a jeleket, köszönöm a Versedet! Mit lehet kezdeni egy ekkora ajándékkal? Kicsomagoltam és használatba vettem, így készült belőle ez a videó. 

Szeretettel Neked és Mindnyájunknak!

Zsoltár


Sacinak


Újabb reggel
másik feltámadás
kábultan süt
be a Nap
a redőny rácsai
mögött mosolyra
húzott arccal hívnak
távoli pálmák...
Tarts meg engem
Istenem,
oly nehéz felébrednem,
s az élet
útjának
apró-cseprő
nyomait
követnem (Szela.).

Én Kőszálam,
Váram!
Legelésző
oroszlánokról
álmodtam éppen
Fényed hajlékában
sebezhetetlenül
melléjük léptem
Ó, ez szövetség... (Szela.).

Látod, Uram
szívünkben
egyként dobban
a hűség,
sátradba lépve tudom,
a világ
végeztéig
elkísér Igéd (Szela.).

Nem sír a
lelkem
lélegzik
bőröm
telnek az órák
- már dél is elmúlt -
pedig csak most kapcsoltam
be a számítógépet...
Uram, a Te szárnyaid alatt
fejem magasra emelem,
majd meghajtom az
Igazak előtt,
kik lépni is tudnak,
látják értelmét a napnak,
küzdésekre
indulnak
szűk folyosókon
vagy éppen csak túl
a falakon
mert Te velük vagy,
kezed átölel és
tenyered hordoz...(Szela.).

Mosolyog a napsugár
határtalan fénye
a világ tornácának
apró eresztéke...
Rokonabb vagy
Te mindeneknél
ablak és grádics
nem süvít füled mellett
semmiféle gépjel,
sem a chatre hívó
bingbang érckígyó pálca...(Szela.)

Tajtékosra mart
agysejtjeim
nem kérnek újabb emailekből,
melyekből értesülhetek,
ki miért más
a többitől, s van-e hártyája, mert
úszni való kedve lőn
vagy hullámzik-e önmaga is
a net előtt,
s barna-e kérge a fának
tavaszra nyílnak-e virágok
vagy csak kínok árnyékából,
ó igen, kínok árnyékából
Hozzád kiáltnak
Isten!
Omoljanak a falak
véresen harsogva
zuhanjanak
kövekre fagyva
új tavaszra,
hogy legyen az
citera, hárfa
ne a gépek
kopár, magányos világa (Szela.*)

*Szela = jelentése: "szünet", v. "leborulni" v. "antifónia"