Észrevetted, hogy egyre kevesebb dolog javítható? Illetve olcsóbb, ha veszünk egy újat. Ki érti ez? Most meg azzal ijesztgetnek, hogy energiatakarékos izzóra kell lecserélni az összes fényforrást, mert nem lehet hamarosan kapni a normál izzót, ami nem tudom mitől normál, mert egyre rövidebb az élettartama.
A titokra fény derül ebben a videóban.
Tedd meg ami tőled telik! Lehet, hogy szükség lesz az idődre, mert 52 perces a kisfilm.
részlet a videóból:
"a környezetvédelemhez általában a takarékoskodást, a csökkentést, a zéró hulladékot, stb. kapcsoljuk. De a természet nem takarékoskodik a dolgokkal, például a cseresznyevirággal. A természet mindenből bőségesen állít elő, de az elfonnyadt szirmok, lehullott levelek és az egyéb elhasznált anyagok nem hulladékok, hanem táplálékok más élőlények számára, az egész egy ciklust alkot. A természet nem ismeri a hulladék, csak a tápanyag fogalmát. Az ipar is imitálhatja a természet körforgását...."
Az olyan mintha az általában olcsóbb, mint az eredeti, persze akadnak kivételek. Van, hogy be kell érnünk az "olyan mint"-hával, azonban nem mindig a pénztárcán múlik a dolog.
Olvastam a Szent Jakab útról, az utat megjárt zarándokok történeteiről, az út utáni életük változásáról. Az összefogásról ami megelőzte az útjukat, szinte magam előtt láttam a fáradt, komoly fájdalmakkal küszködő zarándokokat befogadó és vendégül látó családokat akik az út teljesítéséhez hozzájárultak segítségükkel. Zarándokolni jó!
Ma olvastam egy "gyorstalpalós" zarándokolásról -"nincs mindenkinek ideje a szerzetesek szekerén utazni" felhívással: amelynek az ára: 149.900.- Ft + szállás + repülőjegy.
Talán a "program" majd kárpótolja a lényeget!?
Ime a program csúcspontja:
"12. nap - Casanova, Santiago de Compostela
Nagy napra virradtunk! Utunk utolsó kerékpáros szakasza vár ránk, hogy elérjük célunk, megérkezzünk Szent Jakab városába.
13. nap - Santiago de Compostela, Finisterre
Egész nap a városbanbolyonghatunk, vagy ellátogathatunk az óceánpartra, a híres Finisterrébe.
14. nap - Santiago de Compostela, Budapest
Hazarepülünk."
Bolyonghatunk! Amikor a célba értünk!
Végül is Izrael népe évekig bolyongott a pusztaságban, ez pedig csak egy napig fog tartani, máris megérte.
A következő kép egy 27 napos El Camino-i zarándokúton készült,nem is kellett keresnem, mert nagyon sok történet és fotó található az interneten, mindenki találhat benne kedvére valót.
címe: Megérte
További fotók megtekinthetők a "szekeres" útról a Picasaweben.
"Van ennek a versnek egy rejtett síkja is az ószövetségi zsoltárokén kívül.
Az öreg halász és a tenger című mű hősének kétségeit, félelmeit, kihívásait szőttem bele. Mert mi is jól ismerjük világunkat, belesimulunk abba akár a neten is. Tudjuk, hogy vannak "testvéreink" és olyanok, akiket nem kedvelünk. És mégsem vagyunk képesek tudatosan átélni a pillanatokat, noha így kellene. Mint, amint megtervezni a következő lépéseinket, mert képzeletünkben immár hatalmassá válik ez a világ. De ez nem a valóság! Mégis mi is kiszolgálttottak és gyöngék vagyunk, de első sorban saját kelepcéinké. És innen kellene úgy tovább lépni, hogy erkölcsileg érezzük azt, helyesek a lépéseink, de mégis hozzátettünk valamit a közös emberi tudáskincshez! Mert ezt meg meg lehet tenni itt is. Nem könnyű!" M. Fehérvári Judit
Drága Barátnőm! Köszönöm a jeleket, köszönöm a Versedet! Mit lehet kezdeni egy ekkora ajándékkal? Kicsomagoltam és használatba vettem, így készült belőle ez a videó.
Újabb reggel másik feltámadás kábultan süt be a Nap a redőny rácsai mögött mosolyra húzott arccal hívnak távoli pálmák... Tarts meg engem Istenem, oly nehéz felébrednem, s az élet útjának apró-cseprő nyomait követnem (Szela.).
Én Kőszálam, Váram! Legelésző oroszlánokról álmodtam éppen Fényed hajlékában sebezhetetlenül melléjük léptem Ó, ez szövetség... (Szela.).
Látod, Uram szívünkben egyként dobban a hűség, sátradba lépve tudom, a világ végeztéig elkísér Igéd (Szela.).
Nem sír a lelkem lélegzik bőröm telnek az órák - már dél is elmúlt - pedig csak most kapcsoltam be a számítógépet... Uram, a Te szárnyaid alatt fejem magasra emelem, majd meghajtom az Igazak előtt, kik lépni is tudnak, látják értelmét a napnak, küzdésekre indulnak szűk folyosókon vagy éppen csak túl a falakon mert Te velük vagy, kezed átölel és tenyered hordoz...(Szela.).
Mosolyog a napsugár határtalan fénye a világ tornácának apró eresztéke... Rokonabb vagy Te mindeneknél ablak és grádics nem süvít füled mellett semmiféle gépjel, sem a chatre hívó bingbang érckígyó pálca...(Szela.)
Tajtékosra mart agysejtjeim nem kérnek újabb emailekből, melyekből értesülhetek, ki miért más a többitől, s van-e hártyája, mert úszni való kedve lőn vagy hullámzik-e önmaga is a net előtt, s barna-e kérge a fának tavaszra nyílnak-e virágok vagy csak kínok árnyékából, ó igen, kínok árnyékából Hozzád kiáltnak Isten! Omoljanak a falak véresen harsogva zuhanjanak kövekre fagyva új tavaszra, hogy legyen az citera, hárfa ne a gépek kopár, magányos világa (Szela.*)
*Szela = jelentése: "szünet", v. "leborulni" v. "antifónia"
Szombat reggelre elfogyott itthon a kenyér, a bevásárlás pedig elmaradt, így estefelé elővettem a kenyérsütőgépet. Éhesen kivárni egy három órás programot, nem férfiaknak való, kaptam is a megjegyzést, hogy minek kell egy órát kelni a kenyérnek. Siettettem a kenyérsütést, meg is lett az eredménye: laposka. Ráadásul sós nagyon, de aki éhes, annak jó.
Nem hagyott nyugodni, még egyszer nekiálltam. Másik receptet választottam, a legegyszerűbbet. Mindent mértem, a sütőben sütöttem, kétszer dagasztottam, végül is kenyér kinézetű "kalács" kerül majd a vasárnapi asztalra. Mert sótlan lett, de annyi baj, ezt a receptet addig fogom alakítani, amíg olyanná nem válik, amit szeretünk.
Jobb oldali kenyér hozzávalói:
fél kg liszt,
7 g szárított élesztő,
fél mokkáskanál só (ennek a duplája kell majd)
két csipet cukor,
3,5 dl forró víz, és
egy evőkanál olaj.
Fél óra alatt megkelt, a sütőben 200 fokon 40 percig sült.
Nesze neked kenyérsütőgép!
Ebben a cserépedényben sütöttem, a méretei megfelelnek a tészta mennyiségének. Alulról keskenyebb a tál.
Gemma pupillák nélkül született. A legavatottabb szemészek kijelentették: teljesen reménytelen eset.
Amikor hétéves lett, a nagyanyja magával vitte San Giovanni Rotondóba az ártatlan és igen szerencsétlen gyermeket. Részt vettek Szent Pio atya hajnali szentmiséjén.
A szentmise végén a leányka halk hangot hallott bensejében: «Gemma, gyere ide hozzám!» A nagymama kezénél fogva vezette a sápadt, remegő gyereket a tömegen keresztül. A Padre az oltár lépcsőjén várta, és szeretettel kérdezte: «Szeretnél első áldozó lenni?» «Szeretnék, atyám!» Pio atya azonnal visszatért a sekrestyébe és meggyóntatta, utána megáldoztatta.
A nagymama mindent élénken figyelt. Odahajolt a kislányhoz, és megkérdezte: «Kértél valami kegyelmet az Úr Jézustól?» «Nagymama, én elfelejtettem kérni...» – sóhajtott Gemma. Erre a nagymama szemét törölgetve Pio Atyához fordult: «Atya, kérem, mi igen messziről jöttünk, és...» Padre Pio jóságos melegséggel szakította félbe: «Szeretném a kis Gemmát megáldani...» Megáldotta, majd megsimogatta az arcát e szavakkal: «Légy igen jó kislány!»
Abban a pillanatban a kislány arca teljesen megváltozott, az élettelen szemek életet sugároztak, a gyermek felsikoltott: «Nagymama, látok!» Először Isten emberét látta, aki boldogan mosolygott rá, miután megáldotta, aztán az oltárt, nagyanyját, látta a zsúfolásig megtelt templomot, és a vele zokogó tömeget, mely könnyes szemmel magasztalta Isten dicsőségét.
(Blanár Mihály: Pio Atya, a titokzatos karizmatikus. Testvéri Szolgálat Alapítvány, Esztergom, évszám nélkül. 104-105.o.)
Legtöbbször arra számítunk, hogy majd akkor leszünk boldogok, ha ezt, vagy azt elérjük. Miért nem most?
A mai napon felhívott egy volt munkatársam, aki a munkahelyen lett barátnőm, hogy meghalt a nővérének a fia, aki 45 éves volt - kérte, hogy imádkozzam vele.
Elmondta, hogy mennyire megdöbbent és elgondolkodott - amikor a klinikán átadták neki a személyes holmikat -, hogy nem jól éljük az életünket, mert csak hajtunk, rohanunk, sokszor máshol vagyunk gondolatban, lélekben.
A napokban eszébe jutott, hogy felhívja őt, mert régen nem beszéltek, de valamiért nem jött össze a telefonálás, talán mert zajban élünk, gondolataink zajában. Ez pedig elválaszt bennünket igazi kapcsolatainktól, embertársainktól, önmagunktól, Istentől.
Sokszor megfigyelhetjük és utólag persze már világosan látjuk, mert beigazolódik, hogy vannak történések, amire azt mondjuk, mintha megéreztük volna. A megéreztük, az azt jelenti, hogy ott voltunk abban a pillanatban, minden zavaró körülmény, gondolat hatásától mentesen, máshogyan mint általában. A "jelenlét állapotában". Így kellene leélnünk az egész életünket.
"Végső soron nem vállalsz felelősséget az életért, amíg nem vállalsz felelősséget ezért a pillanatért - a mostért. Ugyanis a most az egyetlen hely, ahol az Élet föllelhető."
Egyszerűbb élet, boldogabb élet, milyen igaza van Diogenésznek. Akikről a történet szól, azokra felénk azt mondják, ilyen embert még lámpással sem lehet találni.
Kevin és Donna Philippe-Johnson története nem utópisztikus.
Kicsiben gondolkodni az egyik legintelligensebb és legcélravezetőbb dolog, amit tehetünk. Tudatosan lecsökkenteni az életvitelt az egyszerű alapokig a boldogsághoz vezető út titka. És ez olyan egyszerű. Mi a megoldás? Ez a mi tanácsunk elsősorban fiatalok számára: (sk. megjegyzés, soha nem késő elkezdeni másképpen gondolkodni)
"Ne menj bele hitelbe, ne gondolkodj karrierben (csak egy ok miatt dolgozz egy cégnél, azért, hogy fizetést kapj, amiért majd vehetsz egy földterületet és megtermelheted az élelmiszered), élj egy kis házban, adj túl a szükségtelen dolgaidon, csökkentsd le a havi szükségleteid, vond ki magad a modern technikai materializmus rabszolgaságba taszítása alól, maradj egészséges tornagyakorlatok végzésével, kövess egyszerű, teljes kiőrlésű gabonából készült étrendet, tanulj meg pár gyakorlati szakmát, gyakorold a művészetet és szolgáld a helyi közösséget. Tanítsd meg a gyermekeid arra, hogy hogyan értékeljék az igaz örömöket. Az evilági gazdagság tűnékeny: étel, egészség, fák, virágok, gyógynövények, termékeny föld, tiszta víz, friss levegő, barátok és művészet. Tanuld meg értékelni ezeket mindenekelőtt.”
"A megfáradt embert ábrázoló szobor Makó belvárosában található, a József Attila múzeum bejárata előtt. Somogyi József alkotása.
A bronzszobor József Attila azonos című versét illusztrálja, ugyanakkor kifejezi a költői pálya kudarcait és a be ne teljesült vágyakat is. A szobor a messiási elhivatottságot szimbolizálja, egyben a szebb jövőbe vetett hitet is megjeleníti."
József Attila: Imádság megfáradttaknak; előadó: Koltay János.
Miért nehéz elhinni Isten/Jézus létezését életünkben? A gonosz működését, jelenvalóságát még ateista férjem is elhiszi, illetve ez ellen nem tiltakozott annyira, mint Isten gondviselése ellen. Ha nincs hitünk, ha még nem ismer bennünket az Úr Jézus (az kevés, ha mi ismerjük) mit tehetünk, ha csapdába esünk? Ha nekünk, vagy család tagunknak a "fejében" "szeme előtt" szokatlan dolgok történnek.
"Amennyiben nem betegség (elmebaj) áll a tünetek hátterében, Szeghy Ernő atya a démonok megvetését ajánlja. Ugyanez volt Vianney Szent János eljárása is a démoni zaklatással szemben. Szent Atanáz pedig Remete Szent Antal életrajzában így ír:
Mindent elkövetnek (beszélnek, zavarognak, színlelnek, nyüzsögnek) az egyszerűek megtévesztésére. Zajt csapnak, tapsolnak, esztelenül nevetnek, sziszegnek. De ha valaki rájuk se hederít, már sírnak és panaszkodnak mint vesztesek.
A „rájuk sem hederítés” természetesen nem zárja ki, hogy a zaklatás közben zsoltárokat vagy más oltalomkérő imákat mondjunk.
"Szent Mihály arkangyal, védelmezz minket a küzdelemben; a sátán gonosz kísértései ellen légy oltalmunk! Esedezve kérjük: „Parancsoljon neki az Isten!” Te pedig, mennyei seregek vezére, a sátánt és a többi gonosz szellemet, akik a lelkek vesztére körüljárnak a világban, Isten erejével taszítsd vissza a kárhozat helyére! Amen."
A szabadító imáról:
azok a közösségi imák tilosak, amelyekben valakinek a megszabadulásáért imádkoznak közvetlenül a démonokhoz fordulva, nem egyszer éppenséggel nevüket tudakolva.
Tilos tehát – meghatalmazás nélkül – így imádkozni Félixért: „Gonosz lélek, Jézus nevében távozz el Félixtől.”Szabad viszont, minden meghatalmazás nélkül, így imádkozni Félixért:
„Istenem, Jézus nevében távozzon el a gonosz lélek Félixtől.”
Márpedig ez ugyanolyan hatékony. A szabadító erő nem az igeragozás függvénye."
"Csodálatos ősi magyar nyelvünk jelzi, hogy szeretet nélkül éhen hal a lélek, hiszen a szer régen azt jelentette törvény, s törvény azaz a szer, etet, vagyis éltet. De még az is benne van ebben a szóban, hogy ehhez két ember kell: egyik eteti a másikat… Nem “megeteti” a törvénnyel – ahogyan az manapság a nagy világpolitikában gyakran megtörténik, hiszen itt nem emberi, hanem isteni törvényről van szó! Az Isten törvénye pedig a szeretet! Ezt kell hogy munkálja mindenki, aki csak félig szeret vagy csak önmagát szereti, az csak “fél-ember”.
