"Levetette szép ruháit.."

Nyugalomszigetünkre belopózott az ősz. A sok örökzöld mellett fel sem tűnik, hogy már novembert írunk. Kaptunk egyik rokonunktól  húsz évvel ezelőtt egy lombhullató fenyőt, amit az elején nem kedveltem, mert kopaszságát nem tartottam természetesnek. Nekem a fenyő az zöld télen nyáron.


Lent júliusi, jobbról októberi öltözetben. Égig érő fenyőnek hívjuk, mert a csúcsdíszét a felhők alkotják.




















Ahogy növekedett, mi meg kiköltöztünk  a kertünkbe (nyugalomszigetre) egyre jobban megkedveltem. Tavasszal selymes, puha tűleveleit nagyon kellemes megsímítani.

A bal oldali fotó alulnézetben készült, számomra is meglepő volt az ágak (inkább vesszőnek mondanám) elhelyezkedése.

Ősszel aranyló színben pompázik, de közben már szórja tűleveleit. Viszont az ágain mint a gyöngysorok ott maradnak télen a friss rügyek egészen tavaszig. Általában ilyenkor szoktak megállni a kerítés előtt az emberek és csodálják a kopasz fát a sötétbarna gyöngyeivel. Senki nem bírja kiállni szó nélkül.

Egy hónap múlva már elmondhatjuk: "Levetette szép ruháit, Csendesen levetkezett; Majd felöltözik, ha virrad Reggeli a kikelet."


(A gyöngysorost  még ide utólag beteszem, remélem nem felejtem el.)

  közelről ilyenek a jövő évi rügyek, persze hóval borítva.



2010-ben valóban fehér karácsonyunk volt. A lombhullató vörös fenyőnk is felvette új ruháját.

Áldott legyen

A képre kattintással hallhatóvá válik az ima!

ÉPÍTS EGY JOBB VILÁGOT!

Áldott legyen a Fény, mely rád világít és mely benned van,

Az áldott napfény sugározzon be téged

És melegítse fel szívedet, míg úgy nem lobog mint kandallók tüze,

Így minden idegen melegedni jöhet hozzád és minden barátod is,

Sugározzék szemedből a fény, mint ablakba állított

Gyertya fénye, mely a viharban vándorlókat hívogatja.

Áldott legyen a rád hulló lágy eső.

Hulljanak lelkedre a cseppek és csalogassák

A virágokat, hogy illatukkal megteljék a levegő,

De áldott legyen a nagy vihar és rázza meg lelkedet,

Hogy fényesre és tisztára mossa és sok kis tavacskát

Hagyjon hátra, amiben megcsillan az ég kékje

És időnként egy csillag is.

Legyen áldott a föld, az egész földkerekség,

Hogy mindenütt kedvesen fogadjon

Bármerre is vezessen utad.

Legyen puha a föld mikor terhétől fáradtan lepihensz

És legyen könnyű, amikor majd kinn fekszel alatta.

Olyan könnyen terüljön el fölötted,

Hogy lelked kiröppenhessen felfelé

És elérje útja végén

Az Istent!

Ősi Ír áldás

Visszautasított áldás

A tudatos szülők iskolájáról olvashatunk az IBS színpad produkciói között Czeizel Endre Gyermekáldás -Gyermeknevelés címmel. Az előadások témái a fogantatástól egészen a kamaszkorig tartó időszakot ölelik fel. Nagyszerű, de lehet, hogy ezt már az iskolában lehetne oktatni a nemlétező Nemzeti Tanterv részeként.


Áldás! Ezzel kezdődik a termékenység a világ kezdete óta, de ha elmarad a gyermekáldás, - a párkapcsolatok 15-20 %-a tekinthető meddőnek - ma már számos módszer létezik, olyan áldás pótló  pl. az asszisztált reprodukció kezelés, amelyeknek a célja, hogy a valamilyen oknál fogva zavart szenvedett  reproduktív működést helyreállítsa. (Elég szörnyen hangzik.) 

Ha belegondolunk abba, hogy van aki mindent megtesz, mindent vállal, hogy "áldáshoz" jusson, míg másoknak oly természetes a gyermekáldás, hogy akár könnyen le is tudnak mondani róla egy nőgyógyászati beavatkozással,  ezt hívom úgy, hogy visszautasított áldás.

Pár hete egy csontkovácsnál jártam kínomban, mert a hagyományos orvostudomány segíteni nem tudott rajtam. A vizsgálat és a kezelés során nem kérdeztek semmit csak tényként közölték velem, hogy sok bajom eredője a húsz évvel ezelőtti  "nőgyógyászati beavatkozásom". (Még az anyukámnak sem mondtam el mit követtem el húsz évvel ezelőtt, akkor honnan tudja ez az idegen ember?)


Azonnal bevillant az amikor évekkel ezelőtt megkérdezték tőlem  egy döntés előtt mivel jár az abortusz. Emlékeimből előhívtam a "maradványokat" és annyit válaszoltam tárgyilagosan, maga a beavatkozás fájdalommentes, - még a részletekről is beszámoltam - ráadásul nekem szerencsém volt, mert szövődmények nélkül megúsztam, de a lelkemben maradandó sérülést okozott annyira, hogy belátom  a bűnbánat és a bűnbocsánat ellenére, mementóként elkísér a sírig.

Vagy volt befolyásom a döntésre, vagy nem, de azt tudom, hogy ma az a gyermek már 7 éves, hála Istennek, ráadásul az unokám! Már az sem bosszant fel, hogy ex-vejem anno a lányom fejéhez vágta, hogy "ezt jól kifőztétek anyukáddal, hogy azt a szövetdarabot megtartottad".
A szövetdarab elnevezés ma is mellbevág!!! Bárcsak tudnék és tudtam volna főzni,  akkor talán ma nem kellene fizikai fájdalmakkal és egyéb elváltozásokkal megküzdenem, nem beszélve a rákról.

Mindig a nőé, az anyáé a végső döntés joga és a felelősség is amikor a gyermekáldás pillanatában dönt.

"A felelősségnek nincs köze az olyan felelősséggyakorláshoz, amelyet egy idegen követel tőlem. A felelősség a szabadságnak egy fogalma. Nem szabad összetéveszteni ezért sem előírásokkal, sem törvényekkel, sem használati és kezelési utasításokkal. … Valamiért felelősnek lenni azt jelenti: szeretem azt – ennek tudatában legnagyobb értékem értelmében élek. A felelősség kötelezettségvállalás az értékekért."

Längle: Értelmesen élni

A természetes fény természete

A fény természetét a fotósok és a művészek  ismerik talán a legjobban. A fény annyira természetesen van jelen az életben, hogy észre sem vesszük. Mi a fény? Tanultam fizikából, de az már régen volt. Miért annyira fontos? Mert az élethez fény kell. Mert fény az élet alapfeltétele.
Ma ajándékként éltem meg az őszi fényeket a lakásban. Szebb volt, mint bármelyik évszakban. Sietve előrántottam a fényképezős telefont, hogy a elkapjam a pillanatot.

Szinte elállt a lélegzetem, amikor észrevettem a falon az ablak körvonalait és a vakító tükröződést. Rövid ideig tartott, nagyon rövid ideig. Azon tűnődtem, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy éppen erre jártam és hogy észre vehettem. Mert szoktam úgy jönni menni, hogy nem is ott vagyok, ahol járok, hanem már a következő helyen.

Ilyenkor ősszel, majd télen a tizednyi mennyiségű lux-szal kell beérnünk, mint nyáron. Lehet, hogy akkor előkapom ezeket a képeket, vagy másokat és nézegetni fogom.

A fény már régóta foglalkoztat. (Amit most leírok még soha senkinek nem mondtam el.) Több évvel ezelőtt a volt Jugoszláviában jártam és egy utcai festményárusnál láttam egy képet. Egy házsor volt rajta és rengeteg fény!!!! Sokáig néztem, mert nem hittem el, hogy  így meg lehet festeni azt a bizonyos elektromágneses sugárzást. Hunyorognom kellett. Próbáltam kisilabizálni, hogy milyen szín kell hozzá? Sárga? Nem. Fehér? Talán.
Erős vágyat éreztem, hogy egyszer megfesthessem a fényt, hogy megfejthessem a titkát. Évtizedek teltek el azóta és nem bírtam kiverni a fejemből azt a sugárzást. Amikor két éve ajándékba kaptam egy akril festék készletet, első dolgom volt, hogy nekiessek - hályogkovács módjára - a farost lemeznek  megfesteni  a  fényözönt. Életem legsötétebb képe lett belőle, viszont nem adtam fel.

A titok már nem titok előttem, de az egy másik történet.

Kicsit több.....

Gyermekkoromban mindig a nagyanyámmal jártam ki a temetőbe gondozni a család sírjait. Amíg bírt járni addig ballagtunk együtt, de nemcsak ilyen tájban Mindenszentekkor, hanem egész évben rendszeresen. Ezek a sírok nem műkőből készültek, csak egy kereszt és föld, amit mindig fel kellett töltögetni és rátapicskolni, mert az eső lemosta. 

Volt ennek a gondoskodásnak egy rítusa, mert mindig ugyanolyan sorrendben mentünk a rokonokhoz, soha nem előzte meg a dédnagyanyámat az ángyikám, vagy a Pista bácsit a Pösze néni, meg a beültetett  virágok sem lehettek mások, mint az árvácska, amelynek magját júniusban csakis Péter Pál napján lehetett elvetni  a kertben.

Nagyanyám olyan egyszerű jóságos, de szigorú asszony volt, szerettem a kiszámíthatóságát, mert ez gyerekként biztonságot jelentett számomra. Halála előtt  amikor utoljára voltunk együtt a sírokat gondozni olyat mondott nekem, amire nem számítottam. 

- Bogaram, nézd, a síromra majd mindegy, hogy ültettek-e  virágot vagy sem,  mert én nem fogok a sírból feljönni, hogy megnézzem. 

Ezzel mintegy levette a majdani "kötelességünk" terhét a szívünkről, lelkünkről. Halálos ágyán úgy búcsúzott, azt sajnálom, hogy nem szerethetlek tovább benneteket.

A temetésére készülve boldog békesség volt amit éreztem és azt, hogy ő most sokkal közelebb van hozzám, mint amikor élt. Sokkal közelebb.

A családi sírokat ma már örökzöldek borítják.... mi meg naponta gyújtunk idehaza gyertyát történeteket mesélve Őseinkről az unokáinknak, akik az idén is szokás szerint, megfestették a befőttes üveg mécseseiket, készülve a temető látogatásra.

Kicsit több...

Kicsit több békesség, jóság, szelídség,

Kevesebb erőszak, gyűlölet, irigység,

Kicsit több igazság úton, útfélen,

Kicsit több segítség bajban, veszélyben.

Kicsit több "mi" és kevesebb "én",

Kicsit több erő, szeretet, remény.

És sokkal több virág az élet útjára,

Mert a sírokra már úgyis hiába.

(Túrmezei Erzsébet fordítása)

Fiúk a hajóban: Halloween: haláli halál-ünnep??

Fiúk a hajóban: Halloween: haláli halál-ünnep??

Miért is sorolják az ünnep kategóriába azt amiről szól a Halloween?