Az alábbi fotón a kis tiszavirág (repülő kérész) is ezt jelképezi.

"Lehet, hogy nem is őt szerettem,
csak vele az édes hatalmú szerelmet,
s csak azért volt olya íze minden szépnek,
mert megosztotta azt,
a lélek zsongító közössége."
Alföldy Zsolt
1970. június 12
Aki ezt a pár sort írta az volt a diákkori első szerelmem. Több kiló verset írt nekem 18 évesen, de ez az egy ami mára megmaradt. Ez is a 39. éves érettségi találkozó naplójában található, - 1970. június 12.-i bejegyzéssel - mert anno a bankettra eljött és búcsúajándékként a szerelmünk beteljesülését kérte. Nemet kellett mondanom. Ő pedig szerelmünk oltárára, lelkének ötsoros rezdülését tette.
Most értettem meg igazán ennyi év után milyen nyomot hagy maga után az igaz diákszerelem, amikor a 39 éves érettségi találkozón a mi szűziesen tiszta, tiszavirág életű szerelmi kapcsolatunk az osztálytársakban még mindig elevenen él. Az ő lelkükben. Nem az enyémben. Mert én a lángot eloltottam, a parazsat meglocsoltam. Tiszteletben tartott emlék maradt belőle nekem, kedves......... .
De! Azért van helye itt ennek a pársoros emléknek, mert megértette velem, hogy mit is jelent számomra az a szeretet, amit a barátaim iránt érzek.
Ez így tiszta.