Párbeszéd az Úrral

Kapcsos Béla Károly (Rézi/Suttogó )- egyik verse annyira megfogott, hogy mementónak hozzáadom a blogomhoz. Kb. így néz ki egy beszélgetés az Úrral: 

Ő és én. 
Kvaterkázás az Úrral. 

Ülök mélázva,előttem teli üveg 
S mellette két,metszett boros pohár, 
Egyik még tisztán,szűzien üres 
A másikból,már ittam a hegy mosolyát. 

A kereszt helyén,enyém vállamon, 
De emelt tiszta fővel ülök székemen, 
Mi bűnöm s hibám van vállalom, 
Mert jól tudom,hogy én is vétkezek. 

Már mindkettőbe töltök én, 
Hisz az Urral ma kvaterkázni akarok, 
Csak úgy,egyenrangúként 
Bár tudom,Ő a világba legfőbb hatalom. 

Poharakban a bor,mint fia vére, 
Színe vörös,állaga mint a csorgatott méz, 
Atyám,szólítottam félénken, 
S az éj fekete szempár lassan reám néz. 

Mit a kőbe véstél,szól-e a mának, 
Vagy a ma emberéről levetted óvó kezed, 
Egykor még tettél gyakran csodákat, 
Kérlek ha méltónak tartasz,ezekre felelj? 

Hangja sütött,lelkemben égett, 
Te nem látsz,bár nyitva vannak szemeid, 
Vedd észre most a fényességet, 
S a bukott angyalt,ki felétek egyre közelít. 

Mit elődeid szentírásnak vettek, 
Azok ma már csupán képlékeny szavak, 
Mint mindig,végből lesz a kezdet, 
Fohászotok nálam,meghallgattatnak. 

Ülök némán,a poharak üresek, 
Nem vízió,mit akkor ott hallottam tőle én, 
Belém vésődött a hallott üzenet, 
Falon kereszt a tanúm,de némán függ helyén. 

2008.12.02. Rézi.