Az anyukám találékony édesanyja - akit én nem ismertem, mert fiatalon meghalt - nagyon ügyesen úgy intézte, hogy karácsonyra mindig legyen otthon pár szem kockacukor. A kockacukor ritkaság számba ment , és senki nem is tudta, hogyan sikerült előteremtenie. Gyerekei - köztük az anyukám - már alig várták, hogy az előző évben elrakott selyempapírt kisimogathassák majd abba nagy gondosan belepólyálják a hófehér kockacukrokat. Az apró gyűrődések eltüntetése nagy ügyességet igényelt, hiszen könnyen elszakadhatott volna a hártyavékony papír, amiből aztán tényleg nem volt utánpótlás.
Mikor eljött a szenteste, fenyőfa helyett a leander ágaira akasztották az édességet, de ennek is nagyon örültek és felhőtlenül boldogok voltak, amíg éltek a szüleik. Így emlékezett vissza szeretettel a gyermekkori karácsonyokra, az idén 91 éves anyukám.
Most értettem meg igazán, hogy miért is volt a mi gyerekkorunkban mindig hatalmas fenyőfánk, de annyira hatalmas, hogy a csúcsdísz az eget ( mennyezetet) súrolta.
Csodálatos ez a történet, és az leggyönyörűbb, hogy igaz,
VálaszTörlésáldott békés boldog napokat kívánok Szent Karácsony ünnepén, Neked, és családodnak
Családunk nevében szeretettel köszönöm a jókívánságaidat! Nektek is áldott szép ünnepet kívánunk!
TörlésOlyan szívből jövő csodatörténet ez!
VálaszTörlésJól ráéreztél, köszönöm Neked! :)
TörlésIlyen csodatörténetek a mi gyökereink. Hálás vagyok, hogy ebbe a családba születtem.