Ne tudjunk róla

Nekem jutott az a csodálatos "feladat", hogy az unokákért délután az iskolába mehetek.
Nemcsak azért, mert mindig meglepnek, megajándékoznak Valamivel.

Egyik ilyen ajándékomat akkor kaptam, amikor 1 üveg üdítőt vittem a két unokámnak azzal a szándékkal, hogy máskor sem kellett kettő, mert valamelyiküknél még megvolt az egész napi innivaló.

Amikor a görkori edzés után kitikkadt H.-nak átnyújtottam az üveget, hogy igya meg nyugodtan, ő a legtermészetesebb módon vissza utasította, hogy
- ha bele iszom, akkor az már az enyém és a  testvérem  nem ihat belőle. (Náluk is  kialakult az a szokás, hogy mindenkinek külön pohara, orrspray-je van, hiszen sokszor betegedett meg  a három testvér staféta szerűen.)
- H. neked olyan jó szíved van!!! - válaszoltam, mire ő visszaválaszolt:
- Nem tudom. 

"A szeretet virágai"

Igen, nem kell tudnunk róla, ha jó szívvel vagyunk a másik iránt!