Pénzügyi kultúránk és a család békéje

Jelentkeztem egy online tanfolyamra, ami a pénzgazdálkodásról, a pénzügyi tudásról szólt.
Az első lecke az volt, hogy naponta le kellett írnom honnan származnak a kiadásaink, vagyis tételes lista a bevásárlásokról. (Kinek mit, mire költöttem.) A második lecke a bevételek forrásairól szólt, miközben feltérképeztem, hogy mennyi olyan dologgal rendelkezik a családunk, ami csak feleslegesen viszi a pénzt.
Hát mit mondjak, hasznos volt saját kasszánkat átvilágítani.
Megérte!

A következő idézet és gondolatok nem az én tollamból származnak, de annyira igaz, hogy mindenképpen itt a helye:

"Őrizzük meg családjaink rendjét, békéjét, ne engedjük, hogy az anyagiak szűkösebbre fordulása felforgassa azt! Pál apostol elvét nagyon szem előtt kell tartanunk: "Tudok nélkülözni, de tudok bőségben is élni" (Fil. 4,12). Mellé tehetjük a magyar közmondást is: "Addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér!"
Érdemes megfontolni, annak a pénzügyi szakembernek a szavát, aki kollégáját így vezette be a helyes pénzgazdálkodásba: a pénz olyan, mint az energia: nem a semmiből keletkezik, és nem tűnhet el a semmibe. Forrása van, és ha valahova elfolyik, nem veszhet el, csak átalakul más értékké. Ne költs el olyan pénzt, aminek nincsen forrása, és tartsd szemmel, hogy ami a forrásból fakad, hova folyik el!

Valójában az élet minőségét nem az határozza meg, hogy milyen bőven áradó a forrás, hanem hogy mennyire van kultúránk a folyam irányítására, és mennyire tudjuk egymásra figyelve szabályozni ezt a folyamot."

Forrás: http://a-k-v.blogspot.hu/

November láthatatlan könnyei

A reggeli harmat a kis dolgok közé tartozik, de ha a szívünk megtalálja,  felfrissülést hoz életünkbe.

Kattints a képre, hogy jobban szemügyre vehesd!

Novemberi katica és a vadludak

A piros bogyók között alig észrevehető a katica.
Kattints a képekre  nagyításért!

Egy órán keresztül vonultak a vadludak északról délnek, majdnem elkéstek a gyerekek a suliból, annyira magával ragadó volt a látványuk. (A kép közepén két felzavart varjú látható!)

A következő fotón a varjak esti lefekvéshez készülődnek:

Ne tudjunk róla

Nekem jutott az a csodálatos "feladat", hogy az unokákért délután az iskolába mehetek.
Nemcsak azért, mert mindig meglepnek, megajándékoznak Valamivel.

Egyik ilyen ajándékomat akkor kaptam, amikor 1 üveg üdítőt vittem a két unokámnak azzal a szándékkal, hogy máskor sem kellett kettő, mert valamelyiküknél még megvolt az egész napi innivaló.

Amikor a görkori edzés után kitikkadt H.-nak átnyújtottam az üveget, hogy igya meg nyugodtan, ő a legtermészetesebb módon vissza utasította, hogy
- ha bele iszom, akkor az már az enyém és a  testvérem  nem ihat belőle. (Náluk is  kialakult az a szokás, hogy mindenkinek külön pohara, orrspray-je van, hiszen sokszor betegedett meg  a három testvér staféta szerűen.)
- H. neked olyan jó szíved van!!! - válaszoltam, mire ő visszaválaszolt:
- Nem tudom. 

"A szeretet virágai"

Igen, nem kell tudnunk róla, ha jó szívvel vagyunk a másik iránt!