Vízkeresztkor, lélekben ismét elindulunk Betlehem felé a napkeleti bölcsek nyomában Jézust ünnepelni. Majd fordítsuk tekintetünket a Jordán felé, hogy részesüljünk a nagy titokban és megújíthassuk
keresztségünket. Ha üres a kezünk, mert nem tudunk királyi ajándékokat vinni Jézusnak, akkor vigyük el hálánkat, mert ezen az úton van időnk gondolkodni, hogy milyen jeleket, útmutatásokat kaptunk életünkben Istentől, amit nem vettünk észre, mert mással voltunk elfoglalva. És amikor találkozunk Vele hagyjuk, hogy Ő adjon nekünk ajándékot.
Vízkereszt, ünnep, ami nemcsak egy pillanat, hanem emlékeztetés arra az útra, amely meghívás az Istennel való találkozásra, ahol Isten vezet bennünket amely öröm és életünk beteljesülése.
szöveg:
József Attila:
Betlehemi királyok
Adjonisten Jézusunk, Jézusunk!
Három király mi vagyunk.
Lángos csillag állt felettünk,
gyalog jöttünk, mert siettünk,
kis juhocska mondta – biztos
itt lakik a Jézus Krisztus.
Menyhárt király a nevem,
Segíts, édes Istenem.
Istenfia, jónapot, jónapot;
Nem vagyunk mi vén papok.
Úgy hallottuk, megszülettél
szegények királya lettél.
Benéztünk hát kicsit hozzád,
Üdvösségünk, égi ország!
Gáspár volnék, afféle
földi király személye.
Adjonisten, Megváltó, Megváltó!
Jöttünk meleg országból.
Főtt kolbászunk mind elfogyott,
fényes csizmánk is megrogyott,
hoztunk aranyat hat marékkal,
tömjént egész vasfazékkal.
Én vagyok a Boldizsár,
Aki szerecseny király.
Irul-pirul Mária, Mária
boldogságos kis mama.
Hulló könnye záporán át
alig látja Jézuskáját.
A sok pásztor mind muzsikál.
Meg is kéne szoptatni már.
Kedves három királyok,
jóéjszakát kívánok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése