A kreativitásra motiváló számítógép

"Egyre több holmi kiabál utánunk: itt vagyok, én, én, én! Gondoskodj rólam!"


Kentenich József
 
 

 
Tegnap felhívtak telefonon, mint már annyiszor,  hogy közvélemény kutatáshoz pár kérdést feltennének. Bele gondoltam a vonal túlsó lévő ember helyzetébe és igent mondtam. Számítógépről és informatikáról szóltak a kérdések. Pl. mennyire tartom kreatívnak és fontosnak a számítógépet? Milyen programokat használok, jártam-e számítógépes tanfolyamra, hogy megtanuljam az alkalmazásokat? Szoktam-e vásárolni interneten keresztül és milyen ügyeket intézek stb.
 
Az a kérdés kifejezetten tettszett, hogy el tudnám-e képzelni az életemet számítógép és internet nélkül.
Hiába tudnám elképzelni és rákényszeríteni magamat, magunkat egy internet nélküli világra, MÁR NEM LEHET!
Az alsótagozatos unokáim osztályzatai és értékelései folyamatosan figyelemmel kísérhetők egy belépési kóddal, vagy a főiskolán az órarend, a vizsgaidőpontok nem is tudom máshogyan hogyan érhetőek el, mint internet használatával. Ha a kötelező gépjármű felelősség biztosításnál a legkedvezőbb ajánlatot szeretném kiválasztani, ha időpontot foglalok az okmány irodában stb. (Rá vagyunk kényszerítve, hogy merjük használni a számítógépet.)



Szóval meg kell tanulni így, vagy úgy de használni a számítógépet, legyőzve az elménket, miközben észrevétlenül paradoxonokat győzhetünk le. (Pl. online ingyenes tanfolyamon megtanultam a jobbagyféltekés módszerrel rajzolni, pedig előtte eszem ágában sem volt ilyet elkövetni.)
Elsajáthatjuk a dia- (pps) vagy videókészítés alapjait, innen már határ a csillagos ég, illetve a pénztárcánk. A fizetős (prémium) szolgáltatásokra gondolok. Egyre több helyen csábítanak a gyorsabb letöltésre, a többlet szolgáltatásokra. Ami látható a tőlünk nyugatra eső földtekén, hogy nem annyira az ingyenesség a jellemző, sőt természetes például, hogy az emailekért fizetni kell, csakhogy lila vagy akármilyen legyen a "levelező" felület háttere.
 
"Egyre több holmi kiabál utánunk: itt vagyok, én, én, én! Gondoskodj rólam!"


Vigyázzunk, hol a határ!

Hit (vagy bizalom)

"A hegymászó már nagyon magasra jutott a hegyen, de közeleg az este, és úgy dönt, hogy a csúcs elõtt még alszik egyet. Rálépett egy sziklaoromra, ahol meg akart pihenni, de az leomlott. 
Zuhanás közben sokminden lejátszódott a fejében, felkészült a halálra, amikor is egy nagy rántást érzett - a kötél megtartotta. Megkönnyebbült. Ott lógott a levegõben a sötétben - kapaszkodva a kötélben - egyre szorosabban. 
- Jaj, Istenem csak most segíts meg!
Isten így szólt:
- Megbízol bennem?
- Természetesen, igen, megbízok benned! 
- Jó, akkor vágd el a kötelet! 

Itt álljunk meg!

Felmerült bennem a kérdés, hogy  elvágom-e a kötelet?

És Te?

Hogyan különböztetem meg a Szentlélek "hangját" a saját gondolataimtól?

Ide betettem egy képet, hogy legyen idő gondolkodni.

Folytatás a kép alatt!

A történet folytatása:


Erre a hegymászó még erõsebben szorította a kötelet. 
Megvirradt és a mentõ csapat elindult megkeresni a hegymászót, amikor megpillantottak egy megfagyott embert egy kötélen kapaszkodva a föld felett 2 méterrel lógni."

Szerző ismeretlen

A hit erőt ad a  cselekvésre. 

Bízom benne, hogy hitem elég nagy és elég erős! 

Legalább mustármagnyi!

"Nem mondhatom el senkinek elmondom hát mindenkinek"

A király feje a porba hull-t. Pár évvel ezelőtt nálunk!

Pontosabban a szekrény háta mögé.
Mert nem vettem észre, amikor a szekrény tetejére feldobtam a játékgitárt, - amin az összes unokánk egyszerre  szeretett volna pengetni heves dulakodás közepette- hogy a gitár hozzálendült férjem karácsonyra kapott ajándékához.
Nem tőlem kapta, hanem kisebbik lányunktól. Feltette a szekrénysor tetejére a királyát, plusz még egy cserepet  is alá tett, hogy messziről látható legyen. Ezért nem láttam közelről! :)

A király egy lendülettel hanyatt vágta magát, fejét a falba verve, ami koronástól együtt és dübörögve eltűnt a szekrénysor háta mögött.
Drága férjem rámrivallt,  hogy mit tettem!
Elég lett volna nekem az az ijedtség is  amit a szobrocska zuhanásakor már átéltem, hogy most mi lesz szegény királlyal és mit fogok én ezért kapni, szóval nem hiányzott az üvöltözés.(Még szerencse, hogy a gyerekek már a másik szobában bújócskáztak.)

Annyit kérdeztem tőle, miközben "helyszíneltem a balesetet",
- mit tegyek szerinted, ugorjak ki az emeletről? (4. emeleti lakásunk volt akkor)

Meglepetésemre rávágta, hogy "Igen ugorj!" Kinyitottam az ablakot, amely a szekrény végén volt, de rajta volt egy szúnyogháló. Egyébként sem velem foglalkozott akkor a férjem, hanem a szekrény szétszerelésével.
Biztos voltam benne, hogy egy lapáttal tudjuk majd összeszedni a darabokat, de nem ez történt, hihetetlen, de csak a feje vált külön a testétől és kicsit a bohóc-sipkás koronája sérült meg.

Fellélegeztem, hogy mégsem kell kiugranom, helyette hoztam a ragasztót, de majdnem kiverte a párom a kezemből, úgyhogy inkább békén hagytam egy megjegyzéssel, hogy azt hittem többet ér a házasságunk, a kettőnk kapcsolata,  mint száz szobor.

Nagyon tanúságos  volt számomra ami történt.

Azzal vigasztalódtam,  hogy felkészületlenül érhette férjemet az eset, valószínű nem gondolkodott még el az értékeken.

Évek teltek el azóta, a király meg a feje még mindig külön életet él. A hálószobánkban.
MEMENTO!
Nem beszéltem azóta sem vele erről,  - talán egyszer - a port pedig továbbra is szeretettel törölgetem le róla.

‎"Az ember egy napon rádöbben arra, hogy az életben igazán semmi sem fontos. Sem pénz, sem előrejutás, csak az, hogy valaki szeresse öt igazán." (Goethe)

A napokban olvastam a következő történetet, ennek apropóján most mégis le mertem írni a történteket, mert van megoldás:

Baleset

"Egy fiatalasszony autóval ment haza a munkahelyéről.  Óvatosan vezetett, mert a kocsi új volt, előző nap vették át  az autószalonban. Sokáig spóroltak rá, férjének is sok többlet munkát kellett végeznie, hogy meg tudják  vásárolni a kiválasztott modellt.

Az egyik zsúfolt kereszteződésben az asszony nem jól számította ki a távolságot és egy szembe jövő kocsi végighúzta autója oldalát.

Elsírta magát.

Hogyan fogja ezt  megmagyarázni  férjének?

A másik autó vezetője megértő volt, de ragaszkodott ahhoz, hogy adataikat kicseréljék. Az asszony remegő kézzel kereste a papírokat  egy nagy irattartóban, amelyből egyszer csak egy cédula pottyant ki.

Határozott, férfias kézírással a következő szavak álltak rajta:

"Baleset esetén emlékezz drágám arra, hogy téged szeretlek és nem az autót!"

Tíz kérdés

Tíz kérdés, melyeket az Úr nem fog neked feltenni azon a napon:

View more presentations from Fogarasi Levente