Hinnél-e így akkor is

F.P. kiöntötte ami a szívét nyomja. De milyen jó, hogy hangot adott neki, és nem zárta magába, így legalább tudnak, tudunk segíteni neki. (A hitben megerősödött testvéreire gondolok.) Tudnak, tudunk segíteni? Kinn lehet segíteni? Aki hagyja, aki elfogadja, mert szabad akaratot kaptunk. Erre meg én mondom azt „Hjaj”!!!!!!
Álljon most itt példának F.P. bejegyzése, egy másik közösségből:
------------------------------------------------------------------------------------------------
F….. P…., 2010. január 25., hétfő, 20:07

"Hinnél-e így akkor is, ha béna gyereked születik? Ha szálegyedül cseperedsz, és még felnőttként is mindig fázol és éhes vagy? Ha utcára kényszerülsz? Ha a képedbe mondják, hogy esélyed sincs megöregedni? Ha a gyerekedre mondják ugyanezt? Ha nincs senkid, csak akit te hoztál, mondd, hinnél-e így akkor is? Ha rád mászna valami csúnya bácsi, ha ütnének nap mint nap, Ha hiába kérnek, nincs mit adnod, ha te vagy, akinek kérni kell? Hjaj, mennyi nehéz sors van.. Elgondolkodtam. A boldog megelégedettség titka, ha idejében megtanítják megalkudni és nem látni az embert..

Hm. Lehet, hogy kérdésnek szörnyűek, de minden egyes percben tényként, és nem kérdésként léteznek a Földön. Sajnos.
És igenis, meginog, de nagyon erősen az ember hite, amikor egy bevásárlóközpont liftje mögött egy botos, öreg bácsika ácsorog, és elhaló hangon próbálja meg leszólítani az embereket, ugyan adjanak már neki pár forintot. Mert nem a hajléktalanok fásult tekintete köszön vissza rád a szeméből, hanem elkeseredettség, szégyen, reménytelenség és kétségbeesés. Félelem.
Hogy az ember gyomra összeszorul, mert ugyan, mit tehetnék? Álljak oda és mondjam meg, ugyan van kétezer forint a zsebemben, jó ruhák vannak rajtam (hónapok után állásinterjúról kutyagolok), de ha neki adok, akkor mit mondok a gyereknek? Ki kell húzni hó elejéig. Enni kell adni neki. Mit mondjak, miért nem adok?
Vagy álljak meg és mondjam el, mennyire sajnálom, hogy milyen szörnyű a világ, de annyi bajom van? Abból nem fog ételt, gyógyszert venni, számlára se lesz jó, csak egyel több teher lesz a nyakában.

Hát az ember szégyenszemre lehajtja a fejét. Tovább megy és igenis, nagyon, de nagyon meginog a hite.
Mert a saját sorsomban kénytelen vagyok hinni, tűrni, elfogadni, de nehéz látni, olyanokat koldulni, akik egy egész élet nehéz munkája után ennél jobbat érdemelnének…

Ez bizony csak a mai napi élményem volt. Pedig minden napra jut egy csalódás.”
-------------------------------------------------------------------------------------------------

ITT A VÁLASZ       katt ide