Sokan szeretik és keresik a vidámságot itt a Netlogon. Na most valami ilyen következik, semmi komoly! (A történetem csattanóját kérlek ki ne hagyd, amelyet a kép után megtalálsz!)
-Láttál már zöld pöttyös hernyót átváltozni? -Hát én igen, amikor tükörbe nézek. Én is egy pöttyös hernyó vagyok, nem azért mert szeplőm is van meg a zöld a kedvenc színem, hanem mert tényleg átváltoztam. Te aki ezt olvasod, nem kell, hogy hívő legyél, lehetsz ateista mint a férjem aki szerint minden anyag. Még az Isten is anyagból van. - Megkérdeztem tőle, tudod-e mi tartja fenn pl. a békák szívdobbanását, vagy hogy elvetsz egy krumpligumót és megállíthatatlanul elpusztul és a rohadt krumpli kihajt, majd növekszik, szaporodik. Mivel áramszolgáltatónál dolgoztam – első és utolsó munkahelyemen – az áramot hoztam elő: azt sem látjuk, mégis ott van. A műholdról jövő sugarakat sem látjuk, de a tv láthatóvá teszi. A rádióhullámokról meg a satöbbiről nem is beszélve. - Namármost minden embernek van egy adóvevője, Neked is! - Hol a kapcsolója? - Addig meg nem találod ezt a kapcsolót, amíg oda nem adtad önszeretetedet, akaratodat, a földi dolgokhoz való ragaszkodásodat. - Ja! Dehogy adod, a tiéd, minden a tiéd. - Semmi nem a tiéd, csak az, amit magaddal viszel a szemfedél zsebében. - A szemfedélen nincs is zseb! - Tényleg. Amikor én úgy döntöttem 8 évvel ezelőtt, egy vasárnap reggel, az ágyban nyújtózkodva, hogy addig nem kelek fel, amíg el nem döntöm, hiszem, vagy nem hiszem amit az üdvözlégy Máriában észrevettem: „….Istennek szent anyja….” Hoppá megtaláltam Istent, Jézusban „bújt el” Mint Mátyás király inkognitóban. Aztán ha megtapasztalom, hogy ez nem igaz, akkor majd ismét nem hiszek csak magamban, meg a pénzben, meg az akaratomban. Ja és miközben ezt eldöntöttem, abban a pillanatban azt mondtam hangosan: HAZAÉRTEM! No ezen jót nevettem, mert semmi ilyet nem gondoltam, meg otthon is voltam. Ma esett le a tantusz nyolc év után- éppen megint vasárnap van-, tudjátok mi ez a haza? Az ÖRÖKKÉVALÓSÁG!!!!!!!!!! Ha pedig én ott vagyok, Ti is ott vagytok, legfeljebb nem vesztek róla tudomást. Lehet tiltakozni! A férjem már megtette, homlokon csókolt és azt mondta szentfazék majd zavartan kiment a kertbe megnézni kel-e a tarlókrumpli. Vele megy az én pillangóm. Németh Jenőné/Sarolta/Saci 2009.07.12. U.I. átváltozásom után elköltöztünk, az utca nevét pár éve megváltoztatták. Biztosan kitaláljátok mire! Nem vicc! PILLANGÓ utcára. Csak nehogy átnevezzék hernyóra!
Helyszín: Hódmezővásárhely 2009. július 4. szombat Andrássy út 11. Belvárosi római katolikus templom Ima találkozót vezeti: Josip Loncar Horvátországból
Tanúságtétel az én gyógyulásomról
Én imát kérni mentem erre a találkozóra, lányomnak és egy Netlogos barátnőm gyógyulásáért. Mivel nekem a mellráktól, az izomsorvadásig, a myomától az idegi hallásvesztésig több tucat bajom van, eszembe sem jutott bármelyik betegségem gyógyulását kérni. A jobb fülemben 34 évvel ezelőtt szülés közben idegi hallásvesztést kaptam, emiatt kb.60-70%-os a halláscsökkenésem, amelyre nagyothalló készüléket javasolt az orvos. Izületi problémáim miatt az első szünetben ki sem mentem, mert ha megállok, vagy valamennyit ülök, nehezen tudok felállni, elindulni- az ülés is fáj, az állás és járás is, ami 2003-tól a mellműtét óta fokozatosan rosszabbodik. A találkozó alatt a tolmács támaszkodás nélküli egy helyben állni tudásán csodálkoztam, talán vágyódtam is erre az állapotra.
Az első közbenjáró imádság alatt az egyik pillanatban a fülemben különleges belehasító meleg fájdalmat éreztem, pont ezzel egyidőben hallottam, Josip hangját, hogy „Jézus most gyógyítja meg valakinek a fülét.” Amikor az ezt követő szünetben kijöttünk mondtam a barátaimnak, hogy valami történt a fülemmel, megszűnt a nyomás és egész jól hallok. Azt gondoltam átmeneti jelenség, tartom a jobb nem elkiabálni elveimet (a korlátok még működnek bennem!!). Most kezd bizonyossá válni, hogy javul a hallásom, amire a családom is felfigyelt, orvosnál még nem voltam, hogy leellenőrizze műszerrel. HALLOK!
Jött a harmadik közbenjáró imádság, - mindig szerettem volna nyitott kézzel imádkozni és dicsőíteni az Urat, de nem tettem- most azonban összekulcsolt kezeimet szét kellett nyitnom,. mintha ezer tű szúrta volna meg, (mint amikor elzsibbadás után megindul a vérkeringés). Nyitott tenyereimben már kellemes forróságot éreztem, ami nagyon jó volt. A Szentlélek jelenléte tapinthatóvá vált, körülvett, és belélegezhettem ŐT! Josip egyszer mondta, hogy a „Jézus most valakinek meggyógyítja a csípőjét, aki ezután már fel tud állni.” Láttam egy lányt tolókocsiban, áldottam az Urat, hogy biztos segít rajta és látni fogjuk a csodát, amikor kiszáll a tolószékből. Amikor véget ért a közbenjárás, a lányt nem láttam. Ki lehetett menni tanúságtételre, én nem éreztem indítást, bár hálával voltam eltelve, a fülemnek pedig nem hittem, hogy tényleg hallok és ülve maradtam, egyébként is furcsán szédültem, mint aki berúgott. A legvégén még egyszer felszólítottak bennünket, hogy „ki az akinek az Úr meggyógyította a csípőjét, mert ő még mindig itt van”. Én nem figyeltem a csípőmre, hogy nem fáj, meg ki se próbáltam, hogy fel tudok-e állni. Először nem jelentkezett senki, majd a kettővel mellettem ülő barátnőm jelentkezett, mert ő mást is kapott, amit nem bírt elmondani az örömkönnyeitől. Csak akkor vettem észre, hogy rólam (is) van szó, amikor hazainduláskor kapaszkodva próbáltam felállni ahogy szoktam és majdnem átlendültem a padokon. Még most is tart ez a finom lebegő érzés a csípőmben, a fülemben, a szívemben. A lelkemben túlcsordul az öröm és a szeretet. Meddig? Rajtam múlik. A hitem a mustármagnál is kisebb kb 600szoros nagyító alatt látható csak.
Az én örömömet a drága aranyos Urunk meglepetését, amit számomra készített úton útfélen próbálom megosztani mindenkivel. Az Úr szíve nyitva van, de én még félve közeledek. Köszönöm Neki, Josipnak és a családomnak, akik lehetővé tették, hogy erre a napra csak Krisztusé és az Ő Szentlelkéé legyek. (Teljesen) Németh Jenőné Sarolta/Saci
Kapcsos Béla Károly (Rézi/Suttogó )- egyik verse annyira megfogott, hogy mementónak hozzáadom a blogomhoz. Kb. így néz ki egy beszélgetés az Úrral:
Ő és én. Kvaterkázás az Úrral.
Ülök mélázva,előttem teli üveg S mellette két,metszett boros pohár, Egyik még tisztán,szűzien üres A másikból,már ittam a hegy mosolyát.
A kereszt helyén,enyém vállamon, De emelt tiszta fővel ülök székemen, Mi bűnöm s hibám van vállalom, Mert jól tudom,hogy én is vétkezek.
Már mindkettőbe töltök én, Hisz az Urral ma kvaterkázni akarok, Csak úgy,egyenrangúként Bár tudom,Ő a világba legfőbb hatalom.
Poharakban a bor,mint fia vére, Színe vörös,állaga mint a csorgatott méz, Atyám,szólítottam félénken, S az éj fekete szempár lassan reám néz.
Mit a kőbe véstél,szól-e a mának, Vagy a ma emberéről levetted óvó kezed, Egykor még tettél gyakran csodákat, Kérlek ha méltónak tartasz,ezekre felelj?
Hangja sütött,lelkemben égett, Te nem látsz,bár nyitva vannak szemeid, Vedd észre most a fényességet, S a bukott angyalt,ki felétek egyre közelít.
Mit elődeid szentírásnak vettek, Azok ma már csupán képlékeny szavak, Mint mindig,végből lesz a kezdet, Fohászotok nálam,meghallgattatnak.
Ülök némán,a poharak üresek, Nem vízió,mit akkor ott hallottam tőle én, Belém vésődött a hallott üzenet, Falon kereszt a tanúm,de némán függ helyén.
PILLANGÓ utcára. Csak nehogy átnevezzék hernyóra! 
