27. Zsoltár
Az Úr az én világosságom és üdvösségem:
kitől kellene félnem?
Az Úr oltalmazza életemet:
kitől kellene remegnem?
Ha közelednek felém agonoszok,
hogy egyék húsomat,
ellenségeim, akik szorongatnak,
maguk botlanak meg és elesnek.
Ha táborok kelnek is ellenem,
nem ijed meg szívem;
Ha harc támad is ellenem,
akkor is reménykedem.
Egyet kérek az Úrtól,
azért esedezem:
hadd lakjam az Úr házában
életemnek minden napján,
hadd lássam az Úr pompáját,
hadd látogassam templomát.
Mert ő elrejt hajlékában aveszedelem idején,
elbújtat sátra rejtekében, kősziklára emel fel engem.
Így fölemeli fejemet
ellenségeim fölé, akik körülvesznek.
Én pedig diadalkiáltással áldozatot mutatok be hajlékában,
éneklek és zsoltárt zengek az Úrnak.
Halld meg, Uram, szózatomat, amellyel hozzád kiáltok,
könyörülj rajtam és hallgass megengem!
Rólad mondja a szívem:
»Téged keres tekintetem!«
A te arcodat keresem, Uram!
Ne fordítsd el tőlem arcodat,
ne fordulj el haragodban szolgádtól,
te vagy segítőm!
Ne hagyj el és ne vess meg engem,
üdvözítő Istenem!
Hisz atyám és anyám is elhagyott,
de az Úr fölkarolt engem.
Mutasd meg nekem, Uram, utadat,
és vezess engem a helyes ösvényre ellenségeim miatt.
Ne adj át ellenségeim akaratának,
mert hamis tanúk támadnak ellenem,
akik erőszakot lihegnek.
Hiszem, hogy meglátom az Úr javait az élők földjén.
Remélj az Úrban, légy férfias,
bátor legyen szíved, és bízzál az Úrban!
