Ne sírj, azért mert szeretsz!
A halál nem jelent semmit.
Csupán átmenet a másik oldalra.
Az maradtam, aki vagyok,
és te is önmagad vagy.
Akik egymáséi voltunk,
azok vagyunk mindörökre.
Úgy szólíts, azon a néven,
ahogy mindig hívtál.
Beszélj velem, ahogy mindig szoktál,
ne keress új szavakat.
Ne fordulj felém ünnepélyes, szomorú arccal,
folytasd kacagásod, nevessünk együtt,
mint mindig tettük!
Gondolj rám , kérj, mosolyogj rám, szólíts!
Hangozzék a nevem házunkban, ahogy mindig is hallható volt,
ne árnyékolja be távolságtartó pátosz!
Az élet ma is olyan, mint volt, ma sem más.
A fonalat nem vágta el semmi,
miért lennék a gondolataidon kívül…
csak mert a szemed nem lát…
Nem vagyok messze, ne gondold.
Az út másik oldalán vagyok,
lásd jól van minden.
Meg fogod találni a lelkemet és benne egész letisztult, szép, gyöngéd szeretetemet,
Kérlek, légy szíves…,
ha lehet, töröld le könnyeidet,
és ne sírj azért, mert annyira szeretsz engem.
Szent Ágoston
