Nyugalomszigetünk

Tavaszi illatok a nyugalomszigeten

Szeretettel köszöntöm/köszöntelek a mi nyugalomszigetünkön.

A nyugalomsziget nem turisztikai látványosság, - bár az is lehetne - hanem egy hely, ahol élünk. Majdnem azt írtam, ahol lakunk, de ez így már nem igaz. Eddig laktunk valahol, most meg élünk.

Mindenkinek vannak megörökített pillanatai, nem is kell hozzá fényképezőgép. De milyen sok értékes pillanat elszáll mellőlünk, ha mással voltunk elfoglalva.

Azután jön egy betegség – egy súlyos – és egyből átértékelődik minden és minden. Átértékeltem a pillanataimat én is. Utólag visszanézve ezt betegség nélkül is megtehettem volna,  ezért elmondom itt és most, hogy ne várj a betegségre, hogy megtegye helyetted az első lépést.

Élvezd a pillanat varázsát ott ahol élsz és M O S T !

Nyári szellő rigókkal

Valóban nyugalomban élhetünk, aki eddig még nálunk járt, azt mondja, illik a jelző az otthonunkra. Mitől lesz egy helynek ilyen kisugárzása?Amikor majd három évtizede megvettük ezt a kertet csak gaz volt rajta. Óriási hőségben gazoltunk, sehol egy fa, csak folyondár szőnyeg. Sebaj gondoltuk, legalább pihent a föld. Mert a földnek is kell a pihenés. Majd saját kezűleg fákat ültettünk, veteményeztünk bio módszerekkel. Akkor még nem volt kerítés, a fák törzsét ősszel betekergettük, mert jöttek az őzek, nyulak és bizony lerágcsálták. Évek múltán téglából egy kicsi épület is ide került, a család apraja, nagyja pucolta a használt tégláról a maltert. A férjem és barátja - textiles szakmával - építették fel, mindenki más segédkezett. Mikor elkészült, bánatosak voltunk, hogy no lám, ennyi erővel akár családi házat is építhettünk volna.

Ma már itt lakunk a kibővített otthonunkban, a bővítéshez még az is kellett, hogy öten szép sorjában megszülessenek az unokáink.

Őszi lombsátor

fotó

“Megvárni, egy angyal és egy szent türelmével, amíg a dolgok – emberek, eszmék, helyzetek -, melyek hozzád tartoznak, eljutnak hozzád. Egyetlen lépést sem sietni feléjük, egyetlen mozdulattal, szóval sem siettetni közeledtüket. Mert bizonyos emberek, eszmék, helyzetek, melyek életedhez, jellemedhez, világi és szellemi sorsodhoz tartoznak, állandóan útban vannak feléd. Könyvek. Férfiak. Nők. Barátságok. Megismerések, igazságok. Ez mind feléd tart, lassú hömpölygéssel, s találkoznotok kell egy napon. De te ne kapkodj, ne siettesd útjukat és közeledésüket. Ha nagyon sietsz feléjük, elkerülheted azt, ami fontos és személyesen tiéd. Várj, nagy erővel, figyelmesen, egész sorsoddal és lényeddel.”

(Márai Sándor)

folytatás következik:  a téli zúzmarával